Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

csak a »Magyar ä magyarért« alapon gyűjtéseket rendeztek, nemcsak a gyáron belül, hanem a gyáron kívül is. Hiszen nem volt mindegy az, hogy hány embernek adagolják be ezt a nacionalista pirulát. Mindezzel párosult a klérus szerepe. A 30-as évek végére szinte a dohánygyári dolgozók egészét átfogják a vallási szervezetek. 1938-ban alig volt 15—20 dolgozó, aki ne lett volna valamilyen vallási szervezetnek tagja. A gyár 558 munkása és tisztviselője közül 366 tagja volt a »Keresztény-szocializmus .. . Dohánygyári Alkalmazottak Országos Szövetségének«. Már ez maga is beszélő példája a klérus befolyásának a dohánygyári munkásokra. Ezenkívül azonban még igen sok katholikus szervezet működött. Ilyenek voltak: »Római Katholikus Olvasó Kör.« Ennek több tagozata is volt. Működött még a »Jézus Szt. Szíve Szövetség«, a »Katholikus Legényegylet«, a »Ferenciek Rózsafüzér Társasága«, a »Szent Ferenc Harmadrend«. Ezeken kívül megalakult a gyárban a »Frontharcosok Országos Szövetsége« és a »Nemzeti Munkavédelem« [381 is. Ezeknek a szervezeteknek a puszta léte is elég bizonyítéka annak, hogy a második világháború időszakára az egri dohánygyárban a politikai irányvonal kizárólagos képviselője a klérus volt. Ilyen viszonyok közepette nem lehet csodálkozni azon, hogy a felszabadulást közvetlen követő időszakban csupán 12 dolgozó állt be a Kommunista Pártba. A dolgozók nagy többsége a Szociáldemokrata Pártba lépett be. Persze, még a felszabadulás után is voltak vallási szervezetek a dohánygyárban, de jelentőségük és befolyásuk napról-napra csökkent. Igaz, a papság még a felszabadulás után sem akart lemondani a dohánygyári munkások irányításáról, amit az a tény is igazol, hogy 1946-ban, amikor a gyár 50 éves jubileumát ünnepelte, Czapik Gyula egri érsek személyesen jelent meg az ünnepségen, s a minisztériumi kiküldött is annak örvendezett hozzászólásában, hogy végre egyszer a katholikus egyház fellegvárába is eljöhetett. De nem így a munkások, így ír erről az »Igazság« című lap: A jubileumon résztvettek a testvérgyárak küldöttei is, »friss, szocialista munkásmozgalmi szellő fut át a termen. A szónokok hangsúlyozzák, hogy a munkásság építette újjá az országot, leszögezik a munkás szolidaritás feltétlen fontosságát és kemény szavakkal bírálják a munkásságot elnyomó, kiuzsorázó régi rendszert és hitet tesznek az újjáépítés mellett« [39]. És valóban, a dohánygyári munkások már a népi demokrácia első időszakában felsorakoztak a Kommunista Párt mellé, s együtt indultak harcba a proletárszocializmus megteremtéséért. A fordulat évének időszakára már több mint 50 tagja van a Kommunista Pártnak. Mindezt azzal érték el a kommunisták, hogy élenjártak az újjáépítésben, a termelésben, s minden tekintetben kiálltak és őszintén, bátran képviselték a munkásság érdekeit. A fordulat éve után pedig a kommunisták kezdeményezésére megindul a szocialista munkaverseny, s ennek alapján széles körben kibontakozik a dolgozók aktivitása, alkotó készsége, s a dohánygyári dolgozók együttes erővel harcba indultak a szocialista társadalom megvalósításáért. :í9 6