Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

300 forintnak felel meg. Szegedi Bernátné 1932-ben 11 évi szolgálat után havi 18 pengő nyugdíjat kapott, ami kb. 100 forintnak felel meg. Ezekkel szemben ma a dohánygyári nyugdíjasok átlagosan havi 600 forintot kapnak. Munkásüdülés a felszabadulást megelőzően egyáltalán nem volt. Csupán a tisztviselők részére volt üdülési lehetőség 1938-tól kezdődően, de ez is teljesen önköltséges alapon. Az üzemen belül, mint szociális létesítmény, csupán a csecsemőotthon létezett. Ezt 1916-ban hozták létre. Mivel az érsekség anyagi támogatásával jött létre, a papság jogot formált magának ahhoz, hogy felügyeletet gyakoroljon a bölcsödé felett. Apácákat ültettek a gyerekek, de méginkább a szülők nyakára. Különben nem valami nagy szociális létesítményről van itt szó. Ugyanis a felszabadulást megelőzően maximálisan 20 gyermek gondozását látta el. Ugyanakkor meg volt határozva, hogy csak nyolc hónapos koráig lehet a csecsemőotthonban gondozni a gyereket. Népi demokráciánk igazságot szolgáltatott a dolgozó anyáknak, eltörölte a nyolc hónapos korhatárt, s a csecsemőotthont óvodával és napközivel egészítette ki. Ma már a korábbi hússzal szemben 120 gyermek ellátásáról gondoskodnak e szociális intézményekben. A dohánygyári dolgozók politikai mozgalmának kibontakozása és fejlődése A dohánygyári munkások politikai mozgalmának kibontakozása az első világháború éveire tehető. Már 1916-ban történtek elbocsátások azért, mert egyesek a háborúval és a háború okozta nyomorral szemben elégedetlenségüket fejezték ki. Ezek azonban elszigetelt jelenségek voltak, hiányzott még a munkások egységes kiállása, összefogása. Nem volt még semmiféle szervezet, ami összefogta volna a dohánygyári munkásokat, s a klérus is igen nagy hatással volt a dohánygyári munkásnőkre. Mégis, 1917-ben a háborús nehézségek fokozódása, valamint az orosz forradalom lelkesítő hatásának eredményeként megkezdődött a dohánygyári munkásnők szervezkedése. 1917. elején a dohánygyári munkásnők aktivitásáról tudomást szerezve, szervezőket küldött a szociáldemokrata párt központja az egri dohánygyárba. A szociáldemokrata küldöttek közreműködésével létrejött a dohánygyári munkások szociáldemokrata szakszervezete. A szakszervezet megalakulását követő néhány nap alatt kialakult a sztrájk-hangulat. Az »Egri Űjság« 1917. október 11 —i száma már »Sztrájk készül a dohánygyárban« címmel közöl cikket. Azt írja, hogy »a megélhetési nehézségek, a drágasági viszonyok nem múlhattak el nyomtalanul az egri dohánygyár nagyszámú alkalmazottja felett, a megélhetés nagy szociális problémái itt is előtérbe léptek« [25]. Az a tény, hogy létrejött a szociáldemokrata szakszervezet, önmagában is nagy eredmény volt, hiszen az érsekség minden eszközt felhasznált arra, hogy a szocialista eszméknek a dohánygyári dolgozók közé való behatolását megakadályozza. Érthető, hogy a klérus azonnal ellentámadásba kezdett. Arra törekedett, hogy a szociáldemokrata mozgalommal a keresztény-szocialista mozgalmat állítsa szembe. Mintegy 15—20 munkást sikerült is beszervezniük a Keresztény Szocialista Szakszerve393-