Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955
A termelési színvonal és a munkáslétszám alakulása 1949—1955. között a következő: Egy Egy főre eső főre eső terme- termelés lés db-ban %-ban 1949 — 506 469 497 55 336,1 100 382 144 859 100 1950 3 040 11 832 592 772 72 408,3 130,9 318 227 699 157,2 1951 1 334 30 207 892 284 112 350 203 352 319 176 220,3 1952 3 163 34 906 1 072 564 136 328,2 246,4 374 364 514 251,6 1953 3 271 34 658 1 261 077 158 564,6 286,5 387 409 728 282,8 1954 1 820 43 320 1 225 966 154 715,3 279,6 478 323 672 223,4 1955 2 047.6 42 788.2 1 412 236 166 145,4 300.2 503 330 309 228 A táblázat mindenekelőtt tervszerűségre, arányos fejlődésre vall. A fejlődés üteme meglehetősen gyors, mert hiszen ha az 1955-ben elért termelési eredményt hasonlítjuk az 1949., illetve 1938-as évhez, azt látjuk, hogy 200 százalékkal termelt többet a gyár, mint 1949-ben és 138 6 százalékkal többet, mint 1938-ban. Azaz a termelés színvonala a második világháborút megelőző évhez, 1938-hoz viszonyítva, közel tizennégyszeresére növekedett. Törés csupán az 1954-es termelési évben mutatkozik. Ennek oka abban keresendő, hogy az 1953-as kormányprogram általános liberalizmust szülő hatása ekkor mutatkozott meg a termelésben. Nemcsak az egri dohánygyárra volt jellemző a termelés színvonalának csökkenése az 1954-es évben, hanem a népgazdaságnak szinte minden ágára. Hiszen Nagy Imrének — ez ma már világos — nem a szocializmus felépítése volt a célja, hanem az, hogy általános demagóg jelszavakkal, ígérgetésekkel maga mellé állítsa a dolgozókat, hogy azután ezekre apellálva, keresztül vigye jobboldali opportunista, revizionista nézeteinek a megvalósítását. A jelzett termelési év nagyon világosan mutatja, ezen üzemen keresztül is, hogy ennek a politikának előbbutóbb a szocialista iparosítás csődje lett volna a vége. Tudniillik, számba kell venni, hogy a termelés színvonalának csökkenése úgy következett be, hogy közben a munkáslétszám növekedett. A termelés összmennyisége az 1953. évéhez viszonyítva, közel 3 százalékkal csökkent, amikor a munkáslétszám ugyanilyen viszonyítás mellett 23,5 százalékkal növekedett. Érthető, hogy az egy főre eső termelés 22 százalékkal csökkent, s éppen ez fejezi ki a tényleges termelési szintben beállott visszaesést, mert ez már függvénye a létszám változásának. Világos, hogy az egy főre eső termelés csökkenése vagy emelkedése, azaz változása fordított arányban áll az önköltség alakulásával. Ha növekszik az egy főre eső termelés, csökken az önköltség és fordítva. Az önköltség növekedése pedig szükségszerűen odavezet, hogy egyrészt csökken a nemzeti jövedelem — ha legalább annyit fordítanak a társadalmi össztermékből az elhasznált termelőeszközök pótlására, mint az előző évben volt —, vagy pedig a fogyasztási alap aránytalanul megnövekszik a felhalmozási alap rovására, tehát a termelésnek rendszeresen bővített fokon való megújítása nem lehetséges. Ez viszont már egyenlő a szocialista iparosítás elveinek tagadásával. Termelés Term elt MunTermelvények 1000 db M s zj Varra m© n nyi- ^ás É v A( r . , e . , átszámítva s é§ Y á l' M. szivar A. szivar Szivarka tozasa lasa °'o-ban alaku383-
