Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

az alábbi bizalmas levelet juttatta el a megyei alispán kezéhez: » . . . arról értesültem, hogy Heves vármegyében nagyszámú wieni kommunista agitátor, továbbá egyenesen ezen célból hazaküldött volt orosz fogoly a lakosság, de különösen a bevonult legénység családja körében erős hadsereg-ellenes, vörös-irányú agitációt fejt ki. Jóllehet a beérkezett jelentések szerint az állapítható meg, hogy a vármegyében nyílt kommunista izgatás nem folyik, mégis a szombathelyi huszárezred ebben találja a magyarázatát annak, hogy az ezred Heves megyei legénysége a nemzeti ügyünk iránt teljes közömbösséggel viselkedik, s ámbár a magasabb korosztályhoz tartoznak, hosszas békekiképzésben részesültek, szolgálatukat önállóan, állandó ellenőrzés nélkül mégsem látják el. Felkérem Alispán Urat, szíveskedjék a járási főszolgabírákat utasítani, hogy azok a jegyzői értekezleten hívják fel a jegyzőket, hogy a községi nemzetvédelmi alakulatok bevonásával az ily irányú mozgalmakat iegéberebb figyelemmel kisérjék, s az e téren tapasztalt legcsekélyebb jelenséget hozzám telefonon, személyesen vagy írásban azonnal jelentsék be« [134]. Az 1921. évi politikai helyzetet a szovjetellenes intervenció kudarca, az uralkodó osztályok félelme a nemzetközi forradalomtól, ugyanakkor a munkásság ellenállásának a növekedése és a kommunista mozgalom erősödése jellemezte. Nem egy Heves megyei faluban fordult elő, hogy automobil futott végig az utcán, s a röpiratok százai repültek le a gépkocsiról, amelyekben — az uralkodó körök véleménye szerint — »a legotrombább izgatás foglaltatott« [135]. A fehér terror súlyos csapást mért a Heves megyei munkásmozgalomra is, de a munkásság hamar felocsúdott kábultságából. A Tanácsköztársaságot letiporta az imperialista túlerő, de a dolgozó nép többé nem felejtette el, hogy ha rövid időre is, de egyszer már képes volt lerázni magáról a kizsákmányolás igáját. Az egri dohánygyár igazgatója 1921. január 13-án írja: » ... a kommunista uralomnak hatása még mindig megérezhető a munkásság viselkedésén.« [136]. Az aléltság nem tartott sokáigf mert 1922-ben, ha nem is szervezetten, nem is egységesen ugyan, de már voltak megyénkben kőműves és cipész bérmozgalmak — egyes műhelyeken belüli leállások —, amelyek már a munkások öntudatosodását, a letargiából való felébredését bizonyítják [137]. A munkásság és a dolgozó parasztság nem szűnt meg tovább harcolni a Horthyfasizmus ellen. JEGYZETEK [1] Nemes Dezső: Az ellenforradalom hatalomraj utása és rémuralma Magyarországon 1919—1921. Bp. 1953. 9—18. 1. [2] Nagy József: A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének hadmozdulatai Heves megye területén. Kézirat. [3] Egri Népújság (ENU) 1921. júl. 30. [4] ENU 1921. júl. 31. [5] Heves Vármegye Hivatalos Lapja (HVHL) 1919. október 2. Alispáni jelentés. [6] ENU 1921. aug. 3. [7] Egri Állami Levéltár (EÁL). Tanácsköztársasági iratok (Tk. iratok). Eger állomás szereplése a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság idejében. [8] HVHL 1919. okt. 2. 351-