Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

Augusztus 12-én Károly román trónörökös nagyobb kísérettel Egerbe érkezett és az érseki palotában szállt meg. Másnap reggel azonban tovább ment ezredével, hogy a Vörös Hadsereg maradékától megtisztítsa a területet a cseh demarkációs vonalig [36]. Akadtak ugyanis olyan kommunisták, akik a Mátrában fegyveresen bújkáltak. Szárnyra kapott a hír, hogy a Vörös Hadsereg északra menekült csapatai egyesültek a csehekkel, s úgy vonulnak dél felé. E kósza híresztelésnek az adhatott alapot, hogy Egercsehiben a szervezett munkások nem akarták átadni fegyvereiket [37]. A román trónörökös István király napját és az utána következő napokat Egerben töltötte. Magához hívatta Isaák Gyula alispánt, Trak Géza helyettes polgármestert, Soltész Imre csendőrőrnagyot és Bánó Iván határrendőrségi főtanácsost, a rendőrkapitányi hivatal vezetőjét, s hosszasan tanácskozott velük a vármegye és a város »közbiztonságáról«, majd a közélelmezésről [38]. Az augusztus 20-iki körmenetet, mely »az átkos és nemzetvesztő bolsevizmus feletti győzelem« jegyében zajlott le, maga Szmrecsányi Lajos érsek vezette nagy papi segédlettel [39]. De az utcán igen sok szomorú arcú, könnyes szemű nőt lehetett látni, akiknek hozzátartozói börtönben sínylődtek. A letartóztatott kommunisták sorsáról bizonyosat senki sem tudott. A fogház környékén nem volt szabad járni, az arra járókat, ha közel merészeltek menni az épülethez, elkergették [40], Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Tiszafüreden vésztörvényszékeket alakítottak. Az ítéleteket »a József főherceg kormányzásával és a magyar kormánnyal történt megállapodás értelmében a román katonai törvények alapján« hozták. A periratokat átadták a román katonai parancsnokságnak, mely statáriálisan ítélkezett. Az egri vésztörvényszék augusztus 19-re virradó éjjel összesen kilenc egyént ítélt halálra, úgymint Giffka Ferencet, a munkás-, paraszt- és katonatanács elnökét, Nagy Jánost, a forradalmi törvényszék vádbiztosát, Jackwerth Ede kormányzótanácsi megyei biztost, Kolacskovszky Lajos volt vörös alispánt, a megyei ötös direktórium tagját, Burányi Gyulát, a 65. vörös dandár politikai megbízottját, Klein katonaírnokot, Petrenka András vörös nyomozót, Schiffer Miklós vörösőrt és Riha Erzsébet városházi gépírónőt [41]. A nyilvános kivégzést augusztus 19-én délután 5 órára tűzték ki. A halálraítéltek a siralomháznak kinevezett fogházi ref. imaházban borzalmasan összeverve, megbilincselve, nyugodtan várták sorsuk beteljesülését. A fogház körül ezrekre rúgó felheccelt tömeg tolongott. A hullakocsi is előállt már. A látványosság azonban elmaradt. Egy honvédszázados »sajnálattal« volt kénytelen közölni a közönséggel, hogy a román fegyveres erő parancsnoka »még« nem járult hozzá az ítélethez és így nem hajthatják végre [42], Hogy miért maradt el a kivégzés, erre vonatkozólag érdekes felvilágosítással szolgál Heves vármegye és Eger város karhatalmi főparancsnokának a belügyminiszterhez augusztus 18-án írt levele: »Budapesten szóbelileg adott rendelet alapján megkerestem Davidovglu román tábornokot és Dragumirescu román királyi őrnagy térparancsnokot, hogy az általam és a bűnügyi osztály által átvizsgált és a kommunista terro336-