Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

»Lesz még a proletárökölben erő, hogy lesújtson azokra, akik megvédelmezni nem akarják.« Akkor tette ezt a bátor kijelentést, amikor a viszszavonuló vörös seregek utolsó csapatai vonultak vissza Egeren át, s amikor már a vasútállomáson lövöldöztek a román katonák [6]. Midőn a legközelebbi pályaőrök távbeszélőn jelentették, hogy az első román járőrök őrházaik mellett már elhaladtak, és erről a magyar katonaságot és a vörös őrséget értesítették, ez csak ekkor kezdte meg Eger kiürítését. Csak tüzérségük állt fel a város nyugati szélén, a kisasszonytemetői vámház mögött, hogy a visszavonulást fedezze. S amikor a románok már nagyobb erővel közeledtek a város felé és megszállták a vasútállomást, a vörös tüzérség a pályaudvart gránátokkal kezdte lőni, amit a románok viszonoztak. Bár a pályaudvar hosszabb ideig ágyútűz alatt állott, egyes épületek és kocsik sérülésén kívül nagyobb kár nem esett. A városban is megsérült néhány ház, de emberéletben nem esett kár [7]. Az első román járőr s/

á 12 órakor jelent meg az Álmagyar és Káptalan-utca találkozásánál, a román megszálló csapat, egy lovasszázad csak este érkezett be a városba. Az őrnagyuk a katonai- és munkástanácsot tette felelőssé a rendért. Augusztus 4-én reggelre aztán megtörtént véglegesen Egerben a román katonai megszállás. Az imperialista román megszálló csapatok parancsnoksága előtt a vármegye képviseletében Isaák Gyula alispán és helyettese, a vármegyei főjegyző távolléte folytán Hevesi Gusztáv másodfőjegyző jelentek meg, akik parlamenterként a román csapatok elé mentek. » . . . a megszállás keserű piruláját kénytelenek vagyunk lenyelni — mondotta később mentegetőzve az alispán a vármegyei közigazgatási bizottság szeptember 29-én megtartott ülésén —. mert csak ezen áron sikerült a bolsevizmust letörni . . . « [8]. A város ideges félelemmel volt tele. Ellenőrizhetetlen, kósza hírek terjedtek mindenfelé. A kommunisták még ekkor sem akarták elhinni, hogy a Tanácskormány lemondott, úgy hitték, hogy Budapesten szilárdan kezében tartja a hatalmat és Egert csak átmenetileg szállták meg az imperialista román csapatok [9]. Azt rebesgették, hogy három hét múlva visszaáll a proletárdiktatúra, Munkácsnál kétmillió orosz bolsevik katona áll, Aszódon pedig a magyar vörös csapatok szívós ellenállást fejtenek ki [10], A várost plakátáradat öntötte el. Georgescu román százados, az Egert megszálló román imperialista csapatok parancsnoka, augusztus 4-én kelt rendeletében visszaállította az 1918. november elsejei állapotot. Elrendelte, hogy minden állami és magántisztviselő, aki azon a napon hivatali állást töltött be, azonnal foglalja el hivatalát. Az utcán való tartózkodást reggel 4 órától este 11 óráig engedélyezte, a csoportosulásokat szigorúan betiltotta. Elrendelte, hogy az összes lőfegyvereket, robbantószereket, töltényeket, kézigránátokat stb. augusztus 5-én déli 12 óráig a városi fogyasztási adóhivatal helyiségében szolgáltassák be, mert halálbüntetés jár a fegyverrejtegetőknek. Minden katona, aki a Vörös Hadseregnél szolgált, önként jelentkezzék a városházán [11]. Georgescu megszálló parancsnok a következő napon, augusztus 5-én elrendelte a magyarországi szocialista, kommunista országos párt egri 331-