Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

körébe tartozó pozitív törvényt fejez ki, amely nem áll logikai ellentmondásban az elemi (a formális) logika nem-ellentmondási elvével, a nem-ellentmondás törvényével. Pontosabban szólva, ellentmondás van ugyan az elemi logika nem-ellentmondás törvénye és a dialektikus logika ellentmondás törvénye között, mert az egyik mint negatív törvény kizárja a helyes gondolkodásból a logikai ellentmondásokat, a másik pedig mint pozitív törvény megköveteli a helyes gondolkodásban a dialektikus ellentmondásokat, vagyis a negatív és a pozitív ellentmond egymásnak, de ez az ellentmondás nem logikai, hanem dialektikus ellentmondás. A dialektikus ellentmondás viszont :— mint már kifejtettük — a helyes gondolkodás számára megengedhető, sőt csakis a dialektikus ellentmondás elgondolása, felfogása, megértése útján valósulhat meg a helyes emberi gondolkodás. A dialektikus ellentmondás jelentkezése a helyes emberi gondolkodásban tehát szükségszerű. Az objektív valóság (a természet és társadalom) dialektikus ellentmondásainak feltárása, megismerése és gondolati tükrözése nélkül nem lehet elképzelni helyes emberi gondolkodást, s mert a dialektikus gondolkodás az objektív valóságot és ennek során a tárgyak és jelenségek lényegében rejlő ellentmondásokat tanulmányozza és tükrözi, ezért a helyes gondolkodásnak szükségszerűen tartalmaznia kell a dialektikus ellentmondásokat. De ugyanakkor a helyes gondolkodás semilyen fokon és semilyen formában sem tartalmazhat logikai ellentmondásokat. Ez a lényeg, és ebben kell megjelölnünk a materialista dialektika, a dialektikus logika, a dialektikus materialista ismeretelmélet tárgykörébe tartozó dialektikus ellentmondás, — szűkebb értelemben a helyes gondolkodásra vonatkozó dialektikus ellentmondás — és az elemi (a formális) logika tárgykörét alkotó logikai ellentmondás, — a nemellentmondási elv — viszonyának marxista—leninista felfogását és meghatározását. JEGYZET EK Általános megjegyzés: az itt megjelent írás egy kéziratban lévő hosszabb dolgozat II. fejezetéinek három pontját tartalmazza. [1] Lenin: Filozófiai füzetek, 339. oldal. Szikra, 1954. [2] Uo. 197. oldal. [3] Uo. 241. oldal. (Lenin ezeket a tételeket Hegel dialektikájának elemzése alapján fejti Iki.) 14] Molnár Eriik: A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái, 176. oldal. Szikra, 1955. 15] Engels: A természet dialektikája, 80. oldal. Szikra, 1952. [6] Lenin művei 21. kötet, 43. oldal. Szikra, 1951. [7] Lenin a Filozófiai füzetek 116. oldalán idézi Hegelt. [8] Lenin: Filozófiai füzetek, 246. oldal. [9] Engels: A természet dialektikája, 79. oldal. UO] Uo. 257. oldal. Ill] Lenin: Filozófiai füzetek, 340. oldal. £12] Molnár Erik: A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái, 179. oldal. £13] Lenin: Filozófiai füzetek, 196—197. oldal. (Vö. Lenin fejtegetését Mao Cetung A népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról című munkájának megfelelő részeivel. Külön kiadás, 18. oldal. Kossuth, 1957.) [14] Marx: A tőke. I. kötet, 55—56. oldal. Szikra, 1955. 303-