Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

Lenin nagy figyelmet forditott az ellentmondás problémájára, s az ellentmondás törvényét a materialista dialektika lényegeként fogta fel és határozta meg. Vitathatatlanul igazolják ezt azok a megállapítá­sok, amelyeket Lenin a Filozófiai füzetek-ben tett. »Az egységes kettéhasadása és ellentmondás részeinek a megismerése — ez a dialektika veleje (egyik ,lényege', egyik főbb, ha ugyan nem a legfőbb sajá­tossága vagy vonása).. . Azt, hogy iheilyes-e a dialektika tartalmának ez az oldala, a (tudomány törté­netével kell ellenőrizni. A dialektikának erre az oldalára rendszerint nem fordí­tanak elég figyelmet (például Plehanov): az ellentétek azonossáigát nem a meg­ismerés t ö r v é n y é ti ek (és az objektív világ törvényének), hanem példák összegének tekintik, ,például az áripaszem', ,például az őskommunizmus'. Ezt teszi Engels is. De csak a ,közérthetőség kedvéért','.. A matematikában: -f- és —. Diferenciál és integrál. A mechanikában: 'hatás és ellenhatás. A fizikában: pozitív és negatív elektromosság. A kémiában: atomok egyesülése és disszociációja. A társadalomtudományban: osztályharc« [1]. A Filozófiai füzetek más helyein pedig ezeket olvashatjuk: »A dialektikát röviden úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységéről szóló tanítást. Ezzel kimerítettük a dialektika velejét, ez azonban magyarázatra és kifejezésre szorul« [2], „A dialektika különösen — nem más, mint a magábanvaló dolog (Ansich) lényeg, szubsztrátum, szubsztancia — és a jelenség, ,másértvaló-lét' ellentétének a tanulmányozása. (Itt is egymásba való átmenetet, átfolyást látunk: a lényeg megjelenik, a jelenség lényegi.) Az emberi gondolkodás végtelenül mélyül — a jelenségtől a lényeghez, — hogy úgy mondjuk —az elsőrendű lényegtől a másod­rendű lényeghez és így tovább, vég nélkül. A tulajdonképpeni dialektika annak az ellentmondásnak a tanulmányozása, amely magában a tárgyak lényegében rejlik: nemcsak a jelenségek múlnak el, vannak mozgásban, folynak, hanem a dolgok lényegei is, ezeket is csak feltételes határok választják el egymástól, éppúgy mint a jelenségeket« [3], Mit jelent az és mi következik abból, hogy a materialista dialek­tika lényege, veleje, legfőbb sajátossága vagy vonása az ellentmondás problémájában, végső elemzésben az ellentmondás törvényében kere­sendő és jelölhető meg? E kérdés megértéséhez minden bizonnyal közelebb jutunk, ha meg­vizsgáljuk a dialektikus mozgási, változási és fejlődési törvények köl­csönös kapcsolatát, belső összefüggését és viszonyát. [Esetleges félre­értésekre számítva megjegyzem, hogy a vázolt probléma tárgyalásá­ban a téma megszabta lehetőségek korlátoltsága és más érthető okok miatt meg kell elégednünk egy viszonylag egyszerűbb és lényegében utalásszerű magyarázattal és fejtegetéssel.] Általában véve a dialektikus fejlődéstörvények rendkívül szerve­sen összefüggenek egymással, egymáshoz kapcsolódnak, egymással való legteljesebb egységben léteznek. Az ellentmondás törvényének megkülönböztetett helye és szerepe van ebben az egységben. Lenin tételéből, mely szerint az ellentmondás törvénye kimeríti a dialektika lényegét, logikusan következik az, hogy a dialektika min­den más törvénye lényegében visszavezethető az ellentmondás törvé­282-

Next

/
Oldalképek
Tartalom