Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Berzy András: A realista ábrázolás kérdései Belinszkij irodalmi kritikáiban

Belinszkij különösen a nép helyes ábrázolását tartotta fontosnak, azt vallotta, hogy az irodalom igazi hősének a népnek kell lennie, le kell számolni azzal a téves nézettel, mintha írni csak művelt emberekről lehetne. Ezzel Belinszkij határozottan a materializmus, a művészeti realizmus útjára lépett III. Belinszkij elsőnek dolgozta ki Oroszországban a valóság realista ábrázolásának alapvető kérdéseit. A realizmus megalapozását főként két nagy tanulmányában, az 1846. és 47. évi orosz irodalom áttekintésében végzi el. Esztétikájának központi kérdése a művészet és valóság viszonya. A realista módszert úgy fogta fel, mint az ember és a társadalom reális kölcsönhatásának ábrázolását, s arra törekedett, hogy az irodalmat minél közelebb hozza az élethez. Meggyőződése szerint ez a közeledés fejleszti az irodalmat s elmélyíti realizmusát. Irodalmi kritikáiban kibontakozó művészetelmélete kísérlet a realista esztétika megteremtésére, a realista ábrázolás konkrét problémáinak megvilágítására. Belinszkij realizmus elméletében a művészet mindenekelőtt a valóság tükrözése, eszköz a valóság megismerésére, éppúgy, mint a tudomány. Mindkettő közös forrása és tartalma a reális valósag, amely »kiapadhatatlan és kimeríthetetlen, mint az igazság maga«. Egyik sem költ »eddig soha nem látott valóságot, hanem abból, ami volt, van és lesz« meríti anyagát, elemeit, a kész tartalmat. E tartalmi egyezés mellett azonban rámutat arra is, hogy az adott tartalom feldolgozásának módjában különböznek egymástól, mert bár »tartalmi oldalát tekintve a költői mű olyan, mint a filozófiai értekezés .... mégis a költészet egészen más . . ., élesen különböznek egymástól a formában, amely mindegyiknek sajátos megjelenést kölcsönöz ... az egyik ábrázol, a másik bizonyít, de mindkettő meggyőz, csak az egyik logikai érvekkel, a másik képekkel.. A költészet is elmélkedik, gondolkodik.. , mert az igazság éppúgy tartalma, mint a filozófiának, de a költészet alakokban és képekben elmélkedik és gondolkodik, nem pedig szillogizmusokban és dilemmákban. Minden érzést és minden gondolatot képben kell kifejezni ahhoz, hogy költői legyen [5], A költészet nem tűri az elvont képzeteket: ha alkot, képekben gondolkodik . . .« [6], Belinszkij itt egyértelműen kiemeli, hogy a művészet és tudomány tartalma és társadalmi rendeltetése azonos, mindkettő a valóság lényeges oldalait és lényeges kapcsolatait ragadja meg, de a tükröződés formája különböző, s ezt a jelentős különbséget abban a mozzanatban látja, hogy a művészi tevékenység nemcsak képszerű ábrázolás, hanem képekben való gondolkodás is, s ezzel a művészi ábrázolás sajátos jellegére, a gondolkodás és művészi tevékenység egységére mutat rá, lényegében arra, hogy a művészet nem áll ellentétben a fogalmi gondolkodással, az esztétikai tükrözésből nem zárható ki a gondolati, a logikai elem, »a kor öntudatát kifejező történeti eszme, mint értelmi tartalom«. Belinszkij tükrözés elmélete azonban egyrészt nem tisztázza a művészet viszonyát az objektív valósághoz, másrészt nem 271-