Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

[89] A magyar asszonyok prókátora a Budán összegyűlt rendekhez. Pest, 1790. — Egy másik röpirata: A férfiak felelete az asszonyokhoz. Pest, 1790. [90] Külföldi játszó-szinje előtt a Prónayhoz címzett ajánlásban. Megvan a Kaz. Lev. II. 85. l.-on. [91] 1790. Bőjtelő hava, 17. III. 224. 1. A magyar öltözetről. "[92] Pályám emlékezete. II. 1784—1794. Negyedik szakasz. 1790. [93] Gragger Robert: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. Berlin 1923. 26—29. 1. [94] Uránia a hazához. Magyar Hírmondó, 7. szakasz. 1795. I. 565—573. 1. Közli Gálos Rezső: Kármán József. Bp. 1954. 158—160. 1. — A nők kulturális szerepéről: Pápay Sámuel: A magyar literatura esmérete. Veszprémben, 1808. 412.1. [95] Bécs. 1774. Előljáró beszéd. [96] A magyar költészet története. Pest, 1854. [97] Vö. Bisztray Gyula: A prenumeráció.- (Egy fejezet a magyar könyvkiadás és olvasóközönség történetéből.) Magyar századok. Bp., 1948. 177—192. 1. [98] A már idézett utolsó jelentésben (Magyar Hírmondó) enyhítik e vádat. (»Megbántanánk a középrendet-« stb.) Gálos tehát téved a közlemények sorrendjében. Vö. i. h. 64. 1. ' [99] Kármán forrásai nincsenek még kikutatva. E tekintetben Gálos Rezső sem jutott biztos eredményekhez. Természetesen kapott Kármán sok ösztönzést az európai irodalomból, de mi itt most csak a magyar irodalmi előzményeket és vonatkozásokat kutattuk. .[100] 1794. május 11. Kaz. Lev. II. 363. 1. [101] 1794. október 6. Kis Jánosnak. Kaz. Lev. II. 384. 1. [102] A leveleket először kiadta Waldapfel József az IK-ban. 1933. 137—140 1. [103] A magyar literatura esmérete. Veszprémben, 1808. 412. 1. [104] A Harsányi—Gulyás kiadás. Második Kötet, második fele, 636—647. 1. [105] Kleist »Tavasz«-ához. [106] Uo. [107] Az Anacreoni dalok nevezetes 6. jegyzetében. »Magyarjaim! literatoi'ok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben és az ő scytha pusztáiban, hányjátok fel a gyarló énekes könyveket, a veszekedő prédikációkat, a szűr bibliopoliumon kiterített szennyes románcokat, hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára; akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, amelyeket az olvasott és utazott uracskáknak társaságában haszontalan keresnétek.« •{108] Vö. Némedi Lajos: Kármán műve-e . A fejveszteség? Egri Ped. Főiskola Évkönyve. I. 1955. NÉMEDI LAJOS: »Die Ausbildung der Nation« Probleme des Fortschrittes und der Nation in der ungarischen Literatur der Aufklärungszeit Das Ungartum ist im Laufe der 16—18. Jahrhunderte wegen der Türkenherrschaft und der Zerrissenheit des Landes kulturell zurückgeblieben. Die im Zeichen der Aufklärung erwachende ungarische Literatur erblickt um 1770 ihre Hauptaufgabe darin, dieser kulturellen Zurückgebliebenheit der Nation aufzuhelfen. Georg Bessenyei gibt das Program: Bildung macht die Menschen glücklich. Die kann man sich aber am leichtesten in der Muttersprache aneignen. Die Dichter sollen also die bisher vernachlässigte Muttersprache pflegen, damit die Bildung der breiten Massen gefördert werden könne. — Bei Bessenyei liegt das Hauptgewicht auf der modernen europäischen Bildung. Viele seiner Zeitgenossen wollen aber im nationalen Eifer eine mehr oder minder formelle Pflege der Muttersprache, und haben Angst vor der modernen europäischen Bildung. 254-