Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

VII. A Kármán által megálmodott zseniális írók, tudósok és eredeti magyar alkotásaik azonban csak akkor formálhatják a nemzetet, ha a literatura egyáltalán eljut az emberekhez, ha olvasnak az emberek. Az irodalomhoz nem elég az író és a könyv, olvasóközönség is kell. Az eszméknek el kell jutniok a tömegekhez, hogy történelemformáló anyagi erővé váljanak. Literatúránk fejlődését és kulturális elmaradottságunk felszámolását legfőképpen éppen az gátolja, hogy a magyar ember, a vidéki nemes nem szeret olvasni, nem vásárol könyveket. Szórakozást csak Gyöngyösiben, a ponyvairodalomban, vagy a fűzfapoéták rigmusaiban talál. Sokan és sokszor felpanaszolták már Kármán előtt is, hogy Magyarországon nem becsülik az írókat és műveiket. A Bessenyei óta újjáéledő és részben új szellemű és új nyelven megszólaló irodalom meg még kevésbé talál barátságos fogadtatásra. A modern magyar irodalomnak alig-alig van olvasóközönsége. Az országban a kalendáriumok százötvenezer példányban kelnek el, de egy-egy új könyv vagy folyóirat alig talál néhány száz előfizetőt. Dugonics Etelkájának a közönségsikere eléggé egyedülálló tünemény [66]. A magyar literatura előtt tehát mindenekfölött az a feladat áll, hogy olvasóközönséget toborozzon magának, megszerettesse az olvasást. Ehhez valami csalogató csemegére van szükség, mert a legmélyebb tudományokon nem lehet elkezdeni. Ezt a szerepet szánják az írók a szépirodalomnak, elsősorban a verseknek és a regényeknek. Általában megegyeznek abban, hogy a nemzet pallérozása érdekében valamiféle ügyes taktikát kell folytatni. A 18. század közepén már a vallásos könyvek iránt sem olyan buzgók az emberek, és így még a papok is arra gondolnak, hogyan tehetnék olvasóik előtt kedvessé hitbuzgalmi műveiket. Mike Istvánnak könyve már a címében is elég csalogató: Lélek javára szereztetett mulatságos vadászat [67]. Elmélkedéseit a szerző versekbe foglalta. »Talán jobban is fogja az elmét az olvasásra vonni, és az olvasónál vagy csak mulatság kedvéért jobban fog magának helyet találni . . . Követvén itt némelyekre nézve ... a bölcs orvosok példáját, kik a keserű, de a betegnek hasznos orvosságokat, édességgel szokták temperálni vagy bétakarni." Az csak természetes, hogy a világi irodalom még szívesebben fordul e megbocsátható cselvetéshez, az olvasók figyelmének megnyeréséhez. Lázár János, a Florinda szerzője, 1756-ban olvasóinak is nyíltan megmondja, hogy miért írta munkáját versekben: »Tudom: hogy azok is, akik restesebbek A könyv olvasásban és negédesebbek: A versekre sokkal készebb, s hevesebbek. Ezekre serényebb, szemesb s élesebbek.« [68]. Lázár János és előtte Mike István arra hivatkoznak csupán, hogy a verses formát szívesebben elfogadja a közönség és jobban beveszi a keserű pirulát. Ök alig is nevezhetők igazi költőknek. A költők már a költészet vonzóerejében bíznak, Barcsai Ábrahám Bessenyei Györgynek írt költői levelében így szól: [69] »Kövesd munkáidban Linus testvéreit, Kik lanttal fogták el emberek szíveit . . . így kell nemzetünket előbb hitegetni És szép énekszónál haszonra vezetni.« Az új irodalom 234