Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

íások megőrzéséhez: »amennyire azok egyezhetők az időnek szükségeivel. . .« És éppen ez a probléma lényege, az idő szükségei, a kor parancsa sürgetik a modern műveltség átvételét, a csinosodást. Ennek a csinosodásnak azonban nemzeti jelleget kell adni, a nemzetet kell csinosítani. Kármán nem vak az új európai kultúra veszélyeivel szemben. Tudja és látja, hogy sok formában mételyt rejtegethet magában. Elismeri, hogy például a folyóiratok is lehetnek »a bujaság és fajtalanság postáivá«. Ugyanakkor azonban óv az új művelődés általában való kárhoztatásától, »mert rossz végre fordíttathatok«. »A visszaélés nem tesz valamely magában jó, hasznos dolgot utálatossá, és nem rontja el annak helyes élését.« »Az igaz és józan világosodás boldog időnyílását« óhajtja. Nem vak a főúri körökben elterjedő szabados gondolkodással és erkölcstelenséggel szemben. Nem nevezi mindjárt szabad léleknek, aki mindent »arcátlan lábbal« tapod, »ami szent és tiszteletes«. »Gondolkozás, meggyőződés, gyökeres tudományok« nélkül nem beszélhetünk igazi világosodásról, »az emésztetlen gondolkozás« módja még ezt is veszedelmessé teheti. — A Módi című elbeszélésében éles gúnnyal ábrázolja az idegen szokások és divat által magyarságából kiforgatott, erkölcstelenné tett divatos nagyúri dáma parazita életmódját. Kármán tehát tisztában van azzal, hogy a magyarság az adott történelmi pillanatban nem vonhatja ki magát többé az európai kultúra és civilizáció hatása alól, de ugyanakkor megőrzendőnek tartja a nemzeti jelleget, és óv a felszínes, elkorcsosító idegenmajmolástól. A nemzeti karakter megőrzése érdekében azonban elégtelennek találja az elavult kulturális tartalmakhoz, a nemzeti nyelvhez és a ruhához való ragaszkodást. Ennél többet kell tenni. Ez a több pedig az »öngondolkozás melyből eredeti magyar alkotások születnek tudományban és irodalomban egyaránt: »eredeti munkák vezetik a népet a jó formálásra«. — »Az öngondolkozás síkján állanak le nem szedve sok szép virágok, ezekből fűzzünk bokrétát, melyet hazánknak ajánljunk.« Bessenyei is arra törekedett, hogy eredeti munkákat adjon nemzetének, mégha ez nem mindig sikerült is neki. Az ő programjában nem a nyelv művelésén van igazán a hangsúly, hanem a tudományok terjesztésén. Ő a tudománnyal akarta a nemzetet boldoggá tenni. Az anya-, nyelv ennek csupán a legjobb eszköze. A kortársak és utódok azonban, mint láttuk, Bessenyei programjának csak a nyelvművelő részével értettek igazán egyet. A lényegről sokszor elfelejtkeztek, a nyelvet pedig csupán idegen munkáknak lefordításával és a szükségesnek látott új szavak gyártásával gondolták művelni. Kármánnak kellett jönnie, hogy a mérleget újra helyrebillentse, és a nyelvművelést a maga valódi értékére szállítsa le. Ö rendkívül hevesen lép fel a grammaticalis epidemia ellen, és éppen támadásának hevességéből következtethetünk arra, hogy ez a ragály igenis nagyon elterjedt volt és éltakarta a szemek elől a valódi feladatot, az önálló nemzeti kultúra, nemzeti tudomány és művészet megteremtését. Kármán a féltudósságnak, a dilettantizmusnak tulajdonítja, »hogy a nemzeti literatúrába félrevezető ösvényeken járunk«. Mert hiszen »szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni«. »De még ez nem 13* 227