Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

így adja egy dolog a másnak a természetben kezét, és így lesz némely dolog ok és következés egyszersmind.« A nemzet csinosodásának írója a mezei életben, tehát az elavult íeudális rend általános életformájában látja a kulturális felemelkedés akadályát. Martinovics és társai ugyanebben az időben már szervezkednek a feudális rend megbuktatására. Nem tudjuk, csak sejtjük, volt-e Kármánnak kapcsolata a köztársasági mozgalommal. Erre enged következtetni az a tény, hogy a szabadkőműves páholyban többször is találkozott Martinoviccsal. Egyes jelek szerint ismerte a mozgalom kátéit is [53a]. Egy családi hagyomány halálának rejtélyes körülményeit (két héttel Martinovicsék kivégzése után) szintén ezzel hozta összefüggésbe. Bármiként is van, az a kép, melyet Kármán a magyar vidéki állapotokról fest, következetes kifejtésében egyedüláll korában. Belőle csak az következtethető, hogy ezek az állapotok megértek a pusztulásra. Kármán csak annyiban utal közvetlenül erre, hogy a tudományok akadályainak előszámlált okairól azt mondja, ezeket »csak az idő és talán bizonyos szerencsés Összvetalálkozása némely kedvező környülállásoknak« háríthatja el. Ha arra gondolunk, hogy íróinkat 1795-ben a cenzúra vagy hallgatásra vagy az átkozott esopusi nyelvre kényszerítette, talán nem túlságos merészség minden más körülményt is tekintetbe véve »a kedvező környülállásoknak szerencsés összvetalálkozásá«-ban politikai változásra való célzást látni. A szegénység felemlítésénél Kármán arra is utal, hogy a tudományok, az ipar és a kereskedés tisztességes jövedelmet biztosítanak. Majd közvetlenül ahhoz fordul, akit kis birtoka nem táplál, vagy alig táplál véres verejtékje után és egyenesen azt ajánlja, hogy az ilyen gyermekeit polgári foglalkozásra adja: »Nyitva áll a becsület útja a mérésznek, nyitva a kereskedés, a nemes mesterségek műhelyei, — és nem méltóbb-e hozzájok, jó birtokos és tehetős polgárokká lenni, mintha azok maradnak, amik: nemzetes betyárok.« A »nemzetes betyárok« kifejezés határozottan polgári felfogást árul el. VI. Bessenyei, elődei és kortársai sokoldalúan bizonygatták, hogy a nemzeti közműveltségnek lényeges emelése csak akkor következhetik be, ha a tudományokat átültetjük a magunk nyelvébe, és ha egyáltalán magyarrá tesszük egész közéletünket. Kármán számára mindez már magától értetődő dolog, ennek bizonyítására nem fecsérli az idejét. Ő is kívánja, hogy a halott nyelven, a latinon, végre diadalmat vegyünk. Kortársaival együtt ő is szeretné, ha »szép téreinkről« felhatna »édes nyelvünk a havasok tetőire és a völgyekbe ... ha népes utcáin és magas palotáiban városainknak ez a hang hallatszana«. Főfigyelmét azonban a természetszerűen magyar nyelvű literatura, a tudományok és a szépirodalom fellendülésére fordítja, arra, miként lehetne nálunk a szellemi igényt, a szép iránti érzéket felkelteni és általában a társadalmi élet kulturált, polgáriasult városi formáit megszerettetni. Kármán városi ember, aki Pesten és Bécsben végzi tanulmányait, és nem is akar visz16* 225