Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

lernetességétől oly távol van. hogy inkább visszaijeszt ... a beszéd tökéletessége végett kétségtelenül nemcsak a két ajaknak kell nyílnia, hanem a két fogsornak is kell egymástól bizonyos arány szerint eltávolodnia«. A szűk ejtés, a szájnyílás kicsisége az oka annak, hogy sokak ejtésében pl. az á hang é-be hajlik: újség, étszélló, vidéman, vilégos, a tiszta á hang egészen eltorzul. Hibás az a képzésmód, amikor szinte a foga között képzi az ember a hangokat, ahogyan Csokonai jellemezte: »Nem méltóztatik ő kimondani a szót, Az á-t ó-nak mondja, á-nak teszi az ó-t, Ezt is foga között szűrve kell kitenni, Különben parasztos, komisch fogna lenni.« 8. Megfelelő állejtés és ajakmozgatás nélkül sincs pontos hangképzés. A hangokat szinte ki kell rajzolni az ajkak útján is, tehát az állejtéssel egyidejűen nagy figyelmet kell fordítanunk az ajkak mozgatására is. [A szájgimnasztikai gyakorlatok fontosságát itt is megemlítjük.] Itt két végletre kell rámutatnunk: a petyhüdt ajakműködés finynyáskodó beszédmodort is eredményez. A Tudományos Gyűjtemény már 1835-ben megrója a beszédbeli »negédeskedést«, a »keresett v. affektált lágysággal« való hangképzést. Vachot Sándor is méltán írta le 1844-ben, hogy »némely bohó azt hiszi, hogy ha la charmant szót biggyesztett ajakkal, papagáj módjára . . . hangoztatja, a noble világ által műveltnek, finom társalkodónak tartatik« [33]. 9. A másik véglet, ha túlartikuláljuk a beszédet. (Pedagógusok!) Rossz szokás a pedagógusok gyakorlatában az is, hogy a nem világos, nem pontos, s így nem érthető hangképzéssel beszélőt nem arra szokták figyelmeztetni, hogy artikulálja, képezze a hangokat pontosabban, valóban »certa oris figura«-val, hanem arra, hogy beszéljen hangosabban. Helytelen kérés és figyelmeztetés. A hangos beszédben az amúgy is hangzósabb magánhangzók elnyelik a kevésbé hangzós mássalhangzókat. Nem a hangerő az, amitől függ a hangok tiszta, világos képzése. Képes Géza Gombocz Zoltán emlékére írt szép versében fonetikailag is hiteles képet rajzol a helyesen beszélőről: »Halkan beszéltél, vallva, hogy azt ki jól Formálja, képzi száj üregében A szót: távol is megérti könnyen bárki.« (Egy nyelvtudós emlékezete) 10. A túlságosan halk beszédtől azonban éppen úgy tartózkodjunk, mint a túlságosan hangos beszédtől. Ez utóbbi a veszélyesebb, mert erősen torzít és üres patétikusságra is csábíthat. Arany költői eszközökkel szemléletesen megformált tanácsát is megszívlelhetjük: Szólj erővel és nevezd meg Ön nevén a gyermeket. Szólj gyöngéden, hol az illik, S ne keríts nagy éneket. 200-