Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Harsányi Zoltán: Péterfy Jenő a képzőművészetről

színen, mert ékes szóárja, csillogó, könnyen folyó és sohasem banális prózája még ötven év után sem avult el.« [17]. Másik ismertetése egy érdekes művészeti kalauzról szól. Szemmelláthatóan nagyon tetszik neki. Nézeteik a művészetről egyeznek a szerzővel. LerrrioliejJnek nevezi magát a könyv írója, valódi neve azonban Giovanni Morelli, az ismert kiváló olasz képszakértő [18]. Arról szól a könyv, hogy az európai képtárakban lévő híres olasz mesterműveket milyen szemmel kell látni, milyen szemmel kell megközelíteni, hogy eredeti valójukban értékelhessük őket. Egy ilyenfajta művészi értékelés Péterfy legfőbb esztétikai törekvése. Művészileg látni az életet, és valóban művészileg felfogni a művészetet — ez az eszménye. Többször mondja, hogy egy női mosolyban vagy egy' kézmozdulatban sokszor több művészet van, mirt akárhány úgynevezett műalkotásban. Művészi szemmel járni a világban, a szépséget keresni az ember életében, a szépség megvalósítására törekedni végeredményben egyet jelent az ember egész életének átalakításával. A művészi látást tanulnunk kell, mondja Péterfy, mint az észrevevést a zenében. »Legtöbbünk szeme vad állapotban marad, épp úgy, mint halló érzéke; az erős, meg nem tört színeket ugyan minden nehézség nélkül észrevesszük, mint fülünk az egyszerű zenei ritmust nyomban felfogja, de a színváltozatok iránt szemünk tompa marad, mint fülünk az összetettebb hangalakzatok iránt. . Hányan látják ötven olasz képen mindig ugyanazon egy Madonnát s nem tudnak a rejtettebb különbségek gyönyörködtető, gazdag, jelentős változatosságába behatolni, arra nem is gondolva, hogy e különbségek mögött az érzés, a művészi felfogás egész különböző kis világa rejlik [19]. Szerinte a művészi látás kifejlesztése a célja az iskola művészi nevelésének is. A művészi nevelésről az iskolában nagyon érdekes tanulmányt írt [20]. Ez a tanulmány nem pusztán abból a véletlenből fakadt, hogy Péterfy foglalkozása szerint is tanár volt, tehát hivatásos nevelő. Ez a művészi nevelés, embertársaink művészi érzékének a kifejlesztése, amint ez a Lermolieff cikkből is gyönyörűen kitűnik, élete legfőbb célkitűzése. Egész magatartásából, szenvedélyes művészetszeretetéből, zseniális művészet-magyarázataiból élete egészének csak a művészetre beállítottságából ez hangsúlyozódik. Menekülés ez a problémák elől, amint ezt egyesek gondolják? Többnek kell, hogy tekintsük. Az emberi lelkek átalakítása révén az egész emberi élet átalakításának lappangó, vagy tudatos szándékát sejthetjük ebben. Ha az emberek látása, lelke a szépségek befogadására van beállítva, ha az emberek az életben a szépségeket keresik, akkor nyilvánvalóan a jót, a nemest, az emberit keresik mindenben, ennek következtében erre is törekszenek. Az alantas, a gonosz, az embertelen, a kicsinyes, az elvetemült, a rossz szándékú, a korlátolt, a lelkeket romboló, a becsületes törekvéseket meggyalázó, a hipokrita, a hazug sohasem lehet esztétikai hatású, mert nem szép. Minél határozottabban, minél mélyebben és őszintébben esztétikai beállítottságú valaki, annál inkább kerüli ezeket a visszataszító tulajdonságokat és az emberit, a nagyszerűt, a hősiest, az önfeláldozót, a hűségest, az igazat fogja az életben céljának tekinteni. 70