Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

csak az érthető, meggyőző beszédre kell törekednünk. A hétköznapi élet élőszóbeli megnyilatkozásaitól is számon kérünk kisebbfokú művészi megformálást is. Mindenki került már olyan helyzetbe, hogy saját maga lemérhette, mennyire nagyobb hatást ért el értelmek és érzelmek befolyásában, irányításában, ha beszéde, előadása esztétikailag is formáltabb volt, ha művészi igények is jelentkeztek benne. Művészi igényű beszédünk, előadásunk, ha az érthetőség és tartalmasság mellett az emelkedettebb, a formáltabb beszédre törekvés igénye is tapasztalható benne. Ennek az igénynek a kielégítése sikertelen lesz, ha csak megjátszott pózolással, álpátosszal, a hangerő hamis felfokozásával próbáljuk elérni. A mondanivaló tartalmi súlya helyett üres hangossággal, a szavak, a talmi értékű szép kifejezések áradatával nem érjük el a kívánt hatást, legfeljebb agyonfárasztjuk hallgatóinkat. Sajnos, ma még nem törekszünk a művészi megformálás igényének kialakítására, a hallgatóság pedig annak megkövetelésére. A szép magyar beszédre nevelés főiskolai és egyetemi feladatai között kell megemlítenünk azt is, hogy az ejtési versenyek mellett rendszeresítenünk kell a beszédtechnikai gyakorlatokat is. A jövő pedagógusai ne csak fülre és ösztönösen igyekezzenek szépen, helyesen beszélni, előadni, hanem a mesterségbeli jártasság és tudás biztonságával váljanak a szép magyar beszéd és előadás apostolaivá, terjesztőivé. Ennek a nagy célnak a szolgálatára írodott meg tanulmányunk is. Dolgozatunk tartalmát és megfogalmazási módját is meghatározta az a cél, amit szolgáltunk vele. A főiskolai nyelvi nevelés egyik új színét jelentő speciál-kollégium anyagát foglaltuk itt írásba tanítványaink és az érdeklődők okulására. JEGYZETEK [1] vö. Nagy Adorján: A beszédtechnika vezérfonala. Bp. 1947. [2] Bákos József: A szép magyar beszéd. Anyanyelvünk 1954. 129. [3] Kölcsey: Minden munkái: IX. 387. [4] Boros: Hazafi-gondolatok a Magyar Nyelv ügyében. Tud. Gyűj't. 18120. IV. 90—96. [5] Pápai S.: A Magyar Iiteratura Esmérete. Veszprémben, 1808. 453. [6] Terihes S.: Mi akadállyoztattya többek közt tudomány bel i tökélletesedését a Magyarnak? Felső Magyar Országi Minerva: 1825. 495. [71 Czuczor: A magyar nyelv állapot ja ...Tud. Gyűjt. 1828. X. 72—83. [8] vö. Váró: Rhetorikai praeparatiók. Orsz. Tan. Egy. Közi. 1881—85. 528. [9] vö. Verbőczy J.: Szónoklattan. Pécs. 1870. [10] vö. Szeberényi Lajos: Szónoklat-tan. Pest. 1849. [11] Teleki: A magyar nyelvnek tökélletesítése. 1816. [12] Medgyesi: Doce nos Orare quin et praediicare, az az imádkozásra és praedicatio írás tételre és a'nak meg-tanulására való Mesterséges Táblák. Bártfa, 1650. [13] vö. Kun Bertalan: Egyházi szónoklattan. Miskolc, 1855., Zsamay Lajos: Paptan. Spatak 1857., Tótfh Miíhály: Egylház-szónoklattan. Debrecen 1866., Mitrovics Gyula: Egyházi szónoklattan. Spatak 1878. [14] Második kiadása: Győr 1814. [15] vö. Csüry B. MNy. 1935. 115. 59