Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: Eger természeti földrajzi környezete

ókori rétegsorozat épült. Az ókori rétegek anyaga sötétszürke mészkő, többfelé világos mészkő, sötétszürke és fekete agyagpala, dolomit és kisebb mértékben homokkő. A karbon rétegekre tovább is hézag nélkül épültek rá a perm — faunában igen gazdag — sötétszürke mészkőrétegei, agyagpalával és bitumenes mészkövekkel keveredve. A Bükk élővilágban gazdag hajdani tengerei úgy látszik tartós életűek voltak, az ókor után a középkort is megérik, sőt üledékképző aktivitásuk ekkor a legnagyobb. Ennek következtében a triász korszak üledéksorozata ismét hézagmentesen telepedik a permi rétegekre, és megszakítás nélkül fejlődik tovább a werfeni, anisusi és ladini emeleteken keresztül. A triász változatos üledékei közül — a különböző fajtájú homokkövek és agyagpalák mellett — ki kell emelnünk a ladini emelet világos, igen vastag és jól rétegezett mészkőösszletét. A Bükk-fennsík felépítésében ez a mészkőtömeg viszi a főszerepet. Általában azt mondhatjuk, hogy a triász korszak üledékei, mint sekély tengerek mélyebb részeiben végbement tartós szedimentáció eredményei, a Bükk szerkezeti összetételét és későbbi felszíni morfológiáját szinte döntően meghatározták. Olyan hatalmas építő folyamat volt ez, hogy a triász, ladini és anisusi emeletében lezajlott és tömegében sokkal jelentéktelenebb vulkanikus működés mellette eltörpül. A vázolt üledékképződéssel egyidőben, de epirogenetikus mozgásokhoz kapcsolódva, leginkább tengeralatti kitörések formájában ez a középkori vulkánosság építette fel a szarvaskői, valamint a lillafüredi diabáz-tömegeket és azok tufáit. Az üledékképződés hosszú építő folyamata csak a jurában szakadt meg. A kréta korszakból is kevés képződményt ismerünk, ilyenek csak az ún. upponyi krétavonulatban találhatók. A krétakori tenger e kisebbmértékű transzgressziójávai le is zárul az anyagi (mennyiségi) felhalmozódás, amely földrajzi környezetünkben mindez ideig egységes egész és töretlen volt. Ez a folyamat építette fel a Bükk alaphegységét, hogy az majd kiemelkedve, további fontos minőségi változásoknak legyen a kútforrása. A középkori rétegösszletből a tényleges hegységet a krétavégi orogén mozgások emelik ki. Az endogén erők táplálta folyamat — amely Sehr éter szerint az alpi-ausztriai orogén fázissal esik egybe — már független a hegység szerkezetétől, csakis a tömegek egyszerű felemelését jelenti. A bekövetkező minőségi változások sem az anyagok puszta mineműségében és szerkezeti rendszerében rejlenek csupán, hanem főképp abban, hogy az addig tengeri terület átalakul szárazulattá. A kiemelkedés fő eredménye, hogy a Bükk fő tömegében véget vet az üledék képződésnek, az építés területét a lepusztulás területévé teszi és ezzel életre hívja a lehordó exogén erőket, a denudációs folyamatokat. A Bükk tömege ettől az időtől kezdve az ellentétes erők harcának élénk színtere. A fejlődés más útjait járva ezért a hegység feltűnően elüt peremvidékének alacsonyabb részeitől, amelyek sokkal később szabadultak meg az őket ellepő tengerektől. A peremvidék — végig a harmadkoron — továbbra is az épülés színtere marad. Ezzel ellentétben, kiemelkedése óta a Bükk csak pusztul és tönkösödik. Szegélyét a patakok szűk völgyekkel feldarabolták. A hegységben az anyagok felhalmozódását f élői 1