Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

veszélyes és káros lenne a' már lábrakapott magyar vegytani műnyelv' egész rendszerét... újra kérdésbe venni, 's ez által romlással fenyegetni: a hibák és hiányok javítását 's pótlását az időtől és tudomány' haladásától lehetve és kellvén várni". (M. Acad. Ért. 1847. 74. o.). A magyar kémiai műnyelv használata a nemzeti önérzet függvénye volt. A szabadságharc bukása után, 1854-ben Nendtvich könyvében például megtagadja már előző elveit: „Meggyőződtem a felől is, miszerint az egész világtól és minden nyelven elfogadott görög műszavakat a magyarban szintoly jól használhatjuk, mint akár mi más nyelvben, s 'hogy a magyar nyelvre nézve sokkal nagyobb barbarizmus azt mondani „halvsavashaméleg" vagy ,.kőnkéneges könleleg", mint „chlorsavas káliumo'xyd" vagy „hidrotbionsavas ammoniak." [73]. Ugyanígy vélekedtek más szerzők is [69]. Az abszolutizmus korának végefelé, amikor a nemzeti érzés ismét erősödni kezdett, a nemzeti önérzet felújulásával együtt felújultak a magyarnak tartott nyelvújítási szakkifejezések is. Nendtvich Károly 1872-ben megjelent újabb könyvében [75] ismét visszatért a régi, előzőleg önmaga által már kigúnyolt szókincshez. Amint írja, „azon műszavak használtattak" könyvében, „melyek a magyar vegyészek egyetértése következtében elfogadtattak és használatba mentek". Az akkor egészen frissen kialakult szerves kémia erőszakos magyarítására azonban nem vállalkozott, a szerves kémiában a nemzetközi nomenklatúrával dolgozott. A természettudományi műnyelv magyarítása közben elkövetett túlzások ellen legkiválóbb tudósaink emelték fel szavukat. Legelsőnek az ásványtan neves professzora, Szabó József hívta fel 1861-ben a tudósokat: „Tartsunk tehát határt a tárgynevek magyarításában." így például a kémiában az elemek és vegyületek nevének feltétlen magyarítását „sem kívánatosnak, sem célszerűnek, végre gyakorlatilag alig kivihetőnek" tartotta [74]. Szabó József szavait csak a kiegyezés utáni idők lehiggadása után fogadták el. Még a hetvenes évek elején is a Bugát—Nendtvich-féle műnyelv élt, de az évtized közepére tért hódított a nemzetközi műszavak használata. Nyelvészek, természettudóscik összefogott ereje a hetvenes évek végefelé megteremtette az internacionális és magyar szavaknak azt az egyensúlyát, amely azóta is igen kis ingadozással változatlanul megmaradt. Azok az alapelvek, amelyeket Szily Kálmán legelőször 1879-ben [80] fejtett ki, képezik ma is magyar kémiai műnyelvünk használatának és fejlesztésének alapját. Ezek az alapelvek röviden: 1. Aminek nincs nemzetközi elnevezése, jelöljük magyar műszóval. 2. Amire jó magyar szó van, ne használjunk helyette idegent. 3. Kivételesen az általánosodott rossz magyar szót is használjuk. 4. Ha nincs megfelelő magyar szavunk, akkor az esetleg magyarosabbá tett idegen szót használjuk. Szily első két alapelvével egyetért minden magyar természettudós. A harmadik már elég sok vitára adott alkalmat, mert annak meghatáro491