Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

készültek, hogy mindig idegen forrásmunkákra támaszkodtak, egymáshoz való kapcsolatuk csekély volt, ezért ugyanannak a szónak különböző szerzők olykor más értelmet tulajdonítottak. így például Molnár János és Zay Sámuel ónnak nevezi a plumbumot, Varga Márton viszont fehér ólomnak nevezi a stannumot. Az új fogalmak tudatos szóalkotásában még nagyobb eltérések vannak az egyes szerzők között, amit a függelékben közölt táblázatból is láthatunk. Minden szerző újra és újra lefordítja a külföldi, rendszerint német szakifejezést. A legtöbb új kifejezést Derczeni könyvének fordításában [48] találhatunk. Ugyanannak a fogalomnak azonban a szöveg helytelen fordítása folytán a könyvecske különböző helyein különböző kifejezések felelnek meg. A kémiai egész szaknyelv magyarrá tételére az első figyelemreméltó próbálkozással Nyulas Ferenc könyvében [56] találkozunk. Szóalkotásai helyes magyar nyelvérzékről, ugyanakkor pedig jó kémiai tudásról is tanúskodnak. Néhány kifejezése később általánossá vált (pl. sav), de még a kevésbé jók is hosszú ideig fennmaradtak (lúgsó). Az abban az időben már ismert sok elem közül azonban csak azoknak a neveit magyarosította meg, amelyek az erdélyi vizek analízisében szerepet játszottak. Kováts Mihály valószínűleg nem ismerte Nyulas Ferenc művét akkor, amikor könyvét megírta, mert bár nagy alapossággal hivatkozik minden felhasznált könyvre a Magyar Chémiában, Nyulas könyvére sehol sem hivatkozik. Hátrahagyott könyvtárának lajstromában szerepel ugyan a Nyulas-féle könyv, de nem állapítható meg, hogy azt mikor szerezte meg. Emiatt tehát élőiről kellett kezdenie a magyar műnyelv kémiai szóanyagának összeállítását. ,,Én jeget törtem — írja — mert a' legelső magyar Chémiát írtam, még pedig úgy, hogy a' hoz semmi, tsak dirib-darab készületek sem voltak. Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a' nyelv kebeléből." Kémiai kifejezések alkotására már előző műveinek kémiai vonatkozású részeiben is találunk nyomokat. Most azokat is. általában felülvizsgálta, javította, többet kicserélt közülük. Hatalmas munkával minden egyes kémiai elem, vegyület, eszköz és folyamat, valamint elvont kémiai fogalom számára olyan kifejezést keresett, amely a magyar nyelvben jól használhatónak ígérkezett. Bizonyos esetekben megőrizte

1 az eredeti idegen kifejezést, legfeljebb annak formáját a magyar nyelvhez jobban alkalmazta, más esetben a felkutatott régi magyar neveket alkalmazta, végül néhány esetben maga is alkotott az idegen szó fordításaként új magyar kémiai kifejezéseket. Több helyen ugyanarra a fogalomra több szavat is felemlít, hogy a magyar kémikus közvéleménynek lehetősége legyen a legjobbat kiválasztani, így kémia—természettitka, piskoltz— dárdafény, vagy az arzén szinonimjai közül: egerkő, rósnika, maszlagértz, felségmaszlag, tserépkobált. O maga azonban megindokolja, hogy miért használja elsősorban ezt vagy azt a szót. 1. Az idegen szavak megtartásában vagy meg nem tartásában az akkor már elhúnyt kiváló professzorának, Révainak elveit vallja és büszkén mondja önmagát Révai követőjének. Azt hirdeti, hogy a magyar 486