Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

Organon 1830-ban magyar nyelven Bugát Pál fordításában megjelent, idejét látta Kováts Mihály, hogy bíráló könyvével előálljon. Az Antiorganon paragrafusról paragrafusra követi az Organont, és annak tételeit pontról-pontra megcáfolni igyekszik. Érvelései általában tudományos értékűek, de hallhatjuk a gúny és a felháborodás hangját is. Ilyen részlet például a következő: „Én a' Hahnemann Organonját Orgonának neveztem, ámbár a Duda névnél többet valóban nem érdemel." „Húsz esztendeje már, mióta a' Hahnemann Orgonája hangicsál; és ezóta e' nek a' hangján szemtelen emberek tánczolnak (lejtőznek), ujogainak, vigadnak, tombolnak, veszekednek; . . . tehát, hogy én is ezen inneplésekből (solemnitásokból) teljességgel ki ne maradjak; én is egy Rostát csináltam az Orgonához, a' melylyel az Orgonát úgy megrázom, megrostálom, karaj ölem, vágom, 's a' t. hogy a' ból minden oceú, csörmöly, taklácz, üszög 's t. ee. kihulljon; a' melyekből csupán egyedül áll az Orgona. De hát így mi is marad az Orgonából a Rostámban? Felelet: Semmisem." A homeopátiával szembeni éles fellépésével ugyancsak sok ellenséget szerzett magának Kováts, minthogy ezt a felfogást vallotta nemcsak az orvosoknak számottevő csoportja, hanem főleg az arisztokrácia részesítette ezt meleg támogatásban. Ilyen erőkkel szemben Kováts fellépése bátorságáról tesz tanúbizonyságot, de olyan hatást nem érhetett el, mint amilyent méltán remélhetett volna. 3. Egyéb orvosi tévelygések. Korának nem volt olyan orvosi babonája, természettudományi tévelygése, nem volt olyan fetisizált orvosi rendszere, amit Kováts bíráló szavával ne illetett volna. (Ugyanakkor viszont minden orvosi újítást, felfedezést, amennyiben azok szilárd alapokon állottak, ugyancsak ő igyekezett az ország közvéleményével megismertetni.) „Ezen tévelygések közt első vólt a' Browneság (Braunianismus)" — írja Kováts. Szuhány szerint [85] „Brownak Systemája majd minden Orvosoktól nagy tűzzel elfogadtatván . . . ezen vélekedésnek sok emberek áldoztattak fel." Kováts Mihály e rendszerrel szemben még erőtlen hangon szállt szembe a Struve-fordításhoz [5] adott jegyzeteiben. Erőtlenségét később azzal magyarázza, hogy „még a' ban az időben a' nyi erővel nem ítéltem magamat bírni az orvostudomány kiterjedtségében, hogy magamat az orvostudomány béli vizsgálatra elégségesnek tartottam vólna" [15]. Broussais nyomán terjedt el a piócázás, a „rossz vérnek" piócákkal való elszívatása. Ennek a módszernek túlzásba vitele ellen, a „nadálydühösség" ellen külön tanulmányt írt, melyet az Antiorganonhoz csatolva jelentetett meg. Tanulmányát így fejezte be. „. . . reményijük, hogy ez a' bolondság is szintúgy el fog múlni, mint a' hogy a' XIV. Lajos idejében hosszú vendéghaj (paróka) a' szokásból kiment". A gyakori járványok ellen füstöléssel küzdöttek a századforduló körül az orvosok. Kováts Mihály is használta, sőt Hufeland könyvének egyik jegyzetében maga is ajánlja az ecettel való füstölést. Kémia köny479