Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

Az életjelenségek mechanisztikus felfogása a rothadást pusztán kémiai folyamatnak tartotta. Kováts azok mellé állt, akik azt állították, hogy a rothadás az élet munkája, vagyis élő szervezetek közreműködésével történik. (A két elmélet összehangolása csak Pasteurnek sikerült). A rothadásra vonatkozóan igen érdekes, bár egyáltalán nem helytálló elméletet fejtett ki Kováts Mihály. Ez az elmélet, amely az ősnemzés kérdését is magában foglalja, valószínűleg nem egészen egyéni, hanem az abban az időben alkotott számos elmélet többjéből alakult ki. Kovátsnak az a törekvése, 'hogy a természeti megfigyeléseknek minden szempontból elfogadható magyarázatot adjon, érdemessé teszi ennek az elméletnek rövid ismertetését. Kováts megkülönböztet fő életerőt és kis életerőket. Előbbi okozza a magasabbrendű élőlények életét, míg az utóbbiak az alacsonyabbrendű élőlények életét, egyben a rothadást idézik elő. „Mikor a' fő élet-erő elenyészik, akkor a' kis élet-erők ki-szabadulnak a fogságból és ők uralkodnak, de egymás utáni rendel, t. i. leg-először a' legerősebb, és azután a' gyengébbek ülnek a' Királyi székbe. Midőn pedig a' kis élet-erők-is egymás után mind kihalnak, akkor szabadul-meg az értzi matéria minden élet-erőtől." [4. 25. jegyzet] . Ebben az elméletben még megtalálható az a -hiedelem, amelyet a biológia tudománya ugyancsak Pasteurig nem tudott teljesen leküzdeni, hogy az alacsonyabb rendű élőlények a rothadás közben keletkeznek. Kováts elméletében ez így szerepel: ,.Minden állatból, 's minden plántából halálok után termenek állatok-is plánták-is, p. o. valamennyi gomba van, annak egynek sints magva, hanem tsak fából, szalmából, állatokból származnak. Mennyi állat terem a' fűrészporból? a' fák-hajából? az emberből? és más állatból. Egyszerre tehát a nemzés alatt sok élet-erő nyomódik-bé az élendő dolgokba." [4. 25. jzet.]. Ez az elmélet, ha nem is volt élenjáró megírása idején, 1799-ben, nem tekinthető korszerűtlennek sem, hiányoztak azok a tudományos megfigyelések, amelyek a helyes alapokat biztosíthatták volna. Az életerő elméletét későbbi műveiben Kováts nem fejlesztette tovább. A Magyar Chémiában is csak annyit mond róla, amennyit Gren erről könyvében mond. Későbbi könyveiben pedig nem is tesz erről említést, 5. Korszerűség. Az eddigiekben Kováts Mihály elméleti felkészültségének korszerűségéhez találhattunk adatokat. A következőkben arra a kérdésre kísérlem meg a válasz adását, milyen mértékben ölelte fel a könyv azt a tudás-menyiséget, amelynek e kor kémia-tudósa birtokosa lehetett. Figyelembe kell venni természetesen nemcsak a külföldi, hanem a belföldi kémikusokhoz való viszonyt. Azt kétségtelen tényként leszögezhetjük, hogy Kováts Mihály előtt magyar nyelven a kémia anyagának ilyen bőségét senki sem nyújtotta. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a felölelt anyag mennyisége nem éri el a külföldön korszerűnek elismerhető könyveket, 474