Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

»Lavoisier úrnak — írja 1787-ben — előbb kellőképpen ki kell fejtenie, hogyan keletkezik a megkötött fényanyag, hő, láng azok szabaddáválása útján.« [25]. Gren abban látta az antiflogisztikus rendszer hibáját, hogy a flogiszton-elméletet teljes egészében elvetette s nem volt hajlandó annak helyes részleteit sem átvenni. Megkísérelte Gren a két rendszer összehangolásával egy új rendszer megalkotását, »amit eklektikusnak lehetne nevezni«. [26]. Gondolatmenetének lényegét Kováts is átvette, a Magyar Chémiában így találjuk: »Nem kell pedig azt vélni, mintha már most a' phlogistontalan chémiából minden tünetet ki-lehetne-magyarázni; mert még most-is sok hijánosságok vágynák e'ben a' részben. Ugyan-is a' világ (Lux) kifejlődését sem az égésben, sem azon kívül, a'nak az öszszekötődését más testekkel, széljelbomlását, változását még e'ből a rendszerből sem érthetjük meg. Híjában erőltetik a'nak a' származását a' hévtárgyból (caloricumból) kimagyarázni. Ezen kifejezés semmit sem teszen, ha tsak az magába nem foglal valamely mérséklő okot, 's ha tsak ugyan kellene valamely ilyen okot felvenni, azt legjobb volna phlogistonnak nevezni. Világos tehát, hogy ha a' phlogistontalan chémiából minden tünetet kiakarunk magyarázni, szükséges a' phlogiston felvétele.« Fontos rámutatni itt arra, hogy míg Gren könyvének túlnyomó részét Kováts Mihály az eredeti szöveghez meglehetősen ragaszkodva tette át magyarra, addig éppen a Lavoisier-féle elmélet bírálatával foglalkozó részében sokkal nagyobb önállósággal dolgozott, sokban lényegesen eltért az eredeti szövegtől. Kováts tehát teljes egészében magáévá tette Gren tanaiból azt, amit könyvébe átvett. Bíráló megjegyzéseit hosszú ideig nem értették meg. Jó pár évtizednek kellett eltelnie, míg a kritika helyes megértésének ideje elérkezhetett. Egy modern kémiatörténetben már ezt olvashatjuk: »Egy szempontból Lavoisier tevékenysége káros volt a kémia fejlődésére. Az antiflogisztikus kémia egyoldalúan valóságként csak a súllyal mérhetőt tekintette. . . . Ezáltal az anyagi szemlélet által a jelenségek energetikai szemlélete visszavettetett. A kémia történészének a kötelessége, hogy a Lavoisier-féle kémia árnyoldalaira felhívja a figyelmet.« (Ferchl—-Süssenguth, 1936.) [37], Nem Kovátsot kell tehát megrónunk kritikai megjegyzéseiért, hanem kortársait, követőit azért, hogy elgondolásait nem fejlesztették tovább. Schirkhuber Móric fizika-könyvében még 1844-ben sem mond lényegében többet, mint Kováts 1807-ben. „Lavoisier tehát elődeinek felfödözését használván, és saját kísérlete eredményeit hozzájuk adván 1784-ben leginkább mérték és súly tekintetéből iparkodék az égésnek olly megfejtését előállítani, melyhez valamelly kigondolt anyag léte nem kívántatik." „De a meleg, és világ kiszabadultát, és azon körülményt, mellynél fogva a meggyúlásra hévmérsék emelkedés szükséges, Lavoisier állítmányából nehéz megmagyarázni. Ez okból némellyek azt vették fel, hogy az égés előhozására alkalmatos állapotban, valamint az éleny a hőanyaggal, úgy az égékeny test világítóanyaggal van összekötve; tehát az égés kettős választórokonság következménye: tudniillik az éleny az 470