Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

helyett magyarokat faragott. Fel is sorol néhány olyan ásványnevet, amelyek Kováts erőltetett szóképzésére például szolgálhatnak. Talál­hatunk azonban az 1586 úi magyar ásványnév között jó néhány olyat is, amelyek nem rontották volna nyelvünket, ha általánossá váltak volna. így például a meteorit nevéül: Levegői kő, Levegőkő, Égkő, Mennyérc nevet ajánlja Kováts. A hamuzsír szinonimjaként Növedék Álló Kali. Sósszarvú és Sómócsing szavakat említi. Kováts szóalkotásait így indokolja meg: »Minthogy pedig tudo­mányt írni, a tudományban előforduló tárgyak neveik nélkül lehetet­len: tehát szükség vala először ásvány ne veket keresnem; és Magyar ásványnévtárt írni.« Amennyire elvileg igaza van Kovátsnak, ugyan­annyira nincs igaza abban, hogy ennek az elvnek érdekében a tudomány nemzetközi kifejezésmódját feláldozta. Helyesen mutat rá Koch is, hogy e kor természettudósainak nyelvészkedése lassan nyelvünk és a tudományok fejlődésének akadályává és nem előmozdítójává vált. Az ásványtani lexikon megjelenése után, ennek világhírén felbuz­dúlva, Kováts egy hatalmas orvosi és természettudományi szótár meg­szerkesztésének kezdett neki. A Háromnyelvű természethon titoktan orvostudomány műszótára, amely Kováts élete végén több részletben jelent meg (1845—48) [16], hatalmas mennyiségű munka eredményét tükrözi. Művét már kora sem méltányolta a befektetett munka arányá­ban. A hatalmas szótár hatnyelvű kalauza (tárgymutatója) már meg sem jelent, kéziratban maradt meg [23]. Hasonlóképpen nem jelent meg Kováts Mihálynak több elkészült, és már 1842-ben cenzori jóváhagyást is nyert más nyelvészeti vonat­kozású munkája sem [17—22]. E kéziratokra legutóbb Bakos József hívta lel a tudományos világ figyelmét [83], 1849-ben Kováts Mihály elköltözött Pestről Mezőcsátra, ahol öcs­csének özvegye, Szabó Klára élt. Öccse ugyancsak orvos volt, Borsod megye főorvosaként halt meg az 1831-es kolerajárvány alatt (amint a halotti anyakönyv mondja: epemirigyben). Mezőcsáton nem egészen két évet élet már csak az idős Kováts Mihály. 1851 június 22-én, a ha­lotti anyakönyv szerint »öregség« .miatt 89 éves korában meghalt. Valószínűleg a mezőcsáti temető lett örök nyugvóhelye. Sírját meg­találnunk nem sikerült. Egy, a mezőcsáti temetőben szokatlan formájú sírkő elmosódott betűi talán a magyar természettudomány kiváló út­törőjének nevét akarták megörökíteni. (Táboros Sándor tanár szíves közlése.) Kováts Mihálynak életében sok elismerésben volt része, bár ugyanakkor, különösen pályája kezdetén sokszor kellett megküzdenie a meg nem értéssel, gyanakvással is. Kazinczyhoz írt levelében így pa­naszkodik: »Vólna okom a' méltatlanságon való sírásra . . . ma nints embertárs, nints nemzeti, földi, felekezeti vagy akár mi névvel neve­zendő barátság.« [29]. Pályája későbbi szakaszán az elismerés jelei váltak túlnyomóvá. Könyveinek címlapján az idők folyamán megszaporodtak a szerző címei. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Egyre több vármegye tisztelte meg azzal, hogy táblabírájává válasz­463

Next

/
Oldalképek
Tartalom