Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

lődés elősegítője kell, hogy legyen. A táj ejtés nem hibás ejtés, nem helytelen, de provinciális. Igen fontos elvet hangoztatott Nagy akkor, amikor megírta, hogy »ha nyelvet tanítunk, nem csupán az írott nyelvvel kell foglalkoznunk, hanem a beszéddel is . . beszédet, kiejtést könyvből nem lehet taní­tani, hanem csak az élő beszéd megfigyelés alapján«. A magyar nyelvművelő irodalom vajon foglalkozott-e Kodály riadója előtt is a füllel hallható magyartalanságok javításával? A Magyarosan hasábjain 1932-ben és 1933-ban több cikk jelent meg a nyelv füllel hallható magyartalanságainak helytelenítéséről is. A Magyarosan hírt adott a Nyelvművelő Bizottság cékitűzéséről is, s itt olvashatjuk, hogy a Bizottság célja »a szép magyar szó tisztele­tének terjesztése, a beszéd- és írásmód ízléses tisztaságának «meg­óvása«. [121]. Csüry Bálint a Magyarosan 1932-es évfolyamában cikket közöl »Idegen szók hanglejtése magyar beszédben« címmel. A rádió idegenszerű rövid á ejtését teszi pellengére: hibás az aka­démiá hangsor illabialis á-val való ejtése: ákádémia, Albert ejtés Albert helyett. Gyakran hallani a rádióban az idegen tulajdonnevek­nek a magyar beszédben idegen hanglejtés szerint való ejtését: Laval, professzor. »A magyar beszédben hangsúlyozzuk az idegen tulajdon­neveket is a magyar mondathanglejtésnek megfelelő módon, tehát az első szótagjukon.« A Magyarosan 1933-as évfolyamában vita indul az idegen szók ejtéséről. Supka Géza ui. a Literatura hasábjain (1932. 584.) azt állította, hogy »a magyarságnak nagy érdeke, hogy mindenütt a külföldön kultúrált népnek ismerjék, ennek pedig többek között az is egyik jelensége, hogy az idegen nyelvet az azt megillető kiejtéssel és accentussal beszélje«. Nagy J. Béla válasza: Ha németül beszélnénk, akkor helyes Supka okfejtése, de aki magyarul beszél, »annak magya­rosan kell kimondani a szavakat«. [122], Német nyelven, németül: Berlin, de ha magyarul beszélek, az ejtése: Berlin, azaz a hangsúly az első szótagon. Már Kodály felhívása előtt is intenzív kutatás vizsgálta a hangzó nyelvet, a nyelv hangzási, zenei tényezőit. A magyar beszédhangok fiziológiai és akusztikai kutatásával foglalkozó fonetika egyre izmoso­dik. Gombocz Zoltán és Laziczius Gyula elméleti fonetikai (Magyar Fonetika, Fonétika), Hegedűs Lajos kísérleti eszköz fonetikai tanul­mányai, Tarnóczy akusztikai vizsgálatai (A magyar magánhangzók akusztikai szerkezete) a megteremtendő magyar beszédtudomány szá­mára is forrásértékűek, s a Kodály által is kívánt elméleti kutatások kezdetét jelentik. Az orrhangú félmagánhangzók nazalizáló hatása [1231, mozgófényképfelvételek az ajkak mozgásáról artikuláció közben [124], a beszédhangok természete [125], a magyar magánhangzórendszer fizioló­giai vizsgálatához [126], magyar [127] és szamosháti palato­grammok [128] stb. témakörök bizonyítják a magyar elméleti és kísér­leti fonetikai vizsgálódás vitalitását s a megfigyelő eszközök tökélete­sedését. Hegedűs Lajos a magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolá­sával (Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása. Bp. 1930.) értékes 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom