Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Állatökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Hidegkúti-völgy és a Peskő-völgy (a Bükk-hegység DNy-i része) vizeiben

Ábrahám és MöőJinger hangsúlyozzák, hogy a vízben oldott anyagok összetételén kívül a többi tényező is lényeges elterjedés szempontjából. Már korábbi vizsgálataimnál (1950, 1954, 1955, 1956) kapcsolatban is hivatkoztam erre és jelenlegi vizsgálataim is ugyanennek a ténynek megerősítését mutatják. Megfigyeléseim alapján elsősorban az oxigén és a táplálék mennyiségében látom az elterjedések kialakulásában a döntő okokat. Természetesen a többi tényező is lényeges. E kérdéssel kapcsolatos tényeket a későbbiekben még részletezem. Steinmann (1907—1908, p. 44., 45.) a hőmérséklet és a szaporodás közötti összefüggéssel magyarázza a planáriák szakaszos elterjedését. Kifejti, hogy a Crenobia alpina Dana eredetileg egész éven át ivarosan szaporodik, de csak az állandóan hideg vizekben. Szerinte ilyen volt a helyzet a jégkorszakban is. Később a jégárak visszahúzódásával kapcsolatban nyáron a patakok jobban felmelegedtek, és ekkor az ivaros szaporodás megszakadt. Keresztosztódással végbemenő öncsonkítással szaporodtak ivartalanul ekkor az állatok. A nyarak hosszabbodásával mindinkább az ivaros szaporodás került előtérbe. Steinmann szerint az öncsonkítással kapcsolatos regeneráció megakadályozta az ivarszervek kiképzését, és e tekintetben hivatkozik Stoppenbrink megállapításaira. Kifejti azt, hogy az ismételt harántosztódás a még regenerálódó állatok szervezetét annyira meggyengítette, hogy az ivarszervek még télen sem alakultak ki. Ez okozta a völgyben a Crenobia alpina Dana kipusztulását. Az állat csak az alacsony hőmérsékletű vizekben maradt fenn, mivel itt találja meg eredeti létfeltételeit. Steinmann szerint a Polycelis cornuta John. képes normálisan is ivarosan és ivartalanul szaporodni, mégis minden két ivartalan szaporodási periódus között felfrissítésül szükséges az ivaros szaporodás. Tekintettel arra, hogy a kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyokkal szemben kevésbé érzékeny, tovább fennmaradhatott a völgyben. Mivel a meleg végül is a sexuális szaporodást a völgyben kizárja, a Polycelis cornuta John. most visszahúzódik a patakokban. A hőmérsékleti optimuma magasabb lévén, az egyre hidegülő víz a további felvándorlását megakadályozza. A patakok melegebb szakaszát a posztglaciális bevándorló, az Euplanaria gonocephala Dug. foglalja el. Lényegesen magasabb hőoptimuma, — amely 14—16 C°-nál van —, határt szab azonban elterjedésének, és a tipikus hegyi patakokban már nem él. A Voigt-féle planária elterjedési viszonyokat megmagyarázhatjuk Steinmannak ezzel az elméletével. Az olyan állatföldrajzi helyzetet, amilyet mostani vizsgálataimmal és már korábban is megállapítottam a Bükk-hegység vizeiben —, azonban nehezen lehet értelmezni. Vizsgálataim adatai szerint ugyanis a Crenobia alpina Dana még a 15 C°-os hőmérsékletű vizekben is megtalálja létfeltételeit. Ez a hőfok pedig már egybeesik a Steinmann által megállapított Euplanaria gonocephala Dug.-ra vonatkozó hőmérsékleti optimummal. Thienemann (1906.) a három említett pataki planáriafajnak egymást követő szakaszos elterjedését a hőmérsékleti és táplálkozási viszonyokkal magyarázza. Azt a tényt, hogy a Crenobia alpina Dana jelenleg egymástól nagyon távoli területeken, még pedig az Alpokban, Nor446