Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Chikán Zoltánné: Az elemzés kérdése az általános iskolában

Kereken 20 percig tartott, mire szegény VI. osztályos tanuló elvergődött addig, hogy megállapíthassa, melyik »puszta« az alany, és melyik az állítmány. — De alig ocsúdott fel, már felkerült a következő feladat a táblára: Más nép e nép, ez csak a Nép, A fölkelt nép. S úgy-e remegtek? És elhangzott a felszólítás: No, most döntsük el, melyik »nép« az alany, melyik az állítmány! — Végül megállapították, hogy a »Nép« az alany is, az állítmány is (igaz, ezt később helyesbítették). Nem akarom részletezni a 30 perc gyötrelmeit, amit a felesleges problémák áradata jelentett a gyermekek számára, hiszen ez a mondat még VIII. o.-ban is nehézségeket okozhat. Intő például csak álljon itt az a végleges forma, ami bekerült a tanulók füzetébe: Más nép e né

p, ez csak a N é p, A fölkelt nép

. S úqy-e remegtek? Ebből azután igazodjon ki egy VI. o. tanuló, ha tud! De láttam példát a helyes, jó elemzésre is. VII. o.-ban a következő mondatot kapták elemzési feladatként a tanulók: »A műhely túlsó végén álló nagy vésőgép tompa ütéseit talpával hallotta az ember.« És az aránylag nehéz, de felesleges részproblémákkal agyon nem terhelt mondattal gyorsan és jól boldogultak a tanulók, pontosan megmutatták a mondatrészek közötti összefüggést, és határozott biztonsággal jelölték meg a már megszokott jelekkel az egyes mondatrészeket. Az összefüggések megláttatásának célja dönti el azt a vitát, amelyik az »Anyanyelvünk az iskolában« hasábjain folyt (I—II. kötet), hogy vajon az alannyal vagy az állítmánnyal kell-e kezdenünk a mondat elemzését [41], — Kubinyi Lászlónak adok igazat, aki ezt írja: »Valójában egyszerre keressük az állítmányt és az alanyt, az egyik által ismerjük fel a másikat, különben egyiket sem találnók meg. Ez természetes következménye a mondat dualizmusának.« [421. Végeredményben hogyan elemeztessük hát az egyszerű mondatot? Az első lépés tehát a mondat meghatározása. Ezután következik az alany és az állítmány kikerestetése: kiről vagy miről és mit állítok? — Ha ezt megállapítottuk, megnézzük az állítmányt, megállapítjuk a fajtáját (igei, névszó, vagy összetett állítmány). Ezután megnézzük, kapcsolódik-e valamilyen bővítmény az állítmányhoz, és ha igen, milyen az, mivel van kifejezve. Ha ezzel végeztünk, ugyanígy megvizsgáljuk az alanyt is. Gyakorlati példán megmutatva ez így történik: Az elemzendő mondat Illés Béla egyik mondata: »Ezekben a napokban Radnóti Miklós gyönyörű verseit olvasom a jól fűtött szobában boldog izgalommal.« Milyen mondat ez? A beszélő szándéka szerint kijelentő, ftzonkívül egyszerű, bővített állító mondat. Mit állítok és miről? Olvasom (én; nincs kitéve, mert az ige személyragja kifejezi). 310