Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Chikán Zoltánné: Az elemzés kérdése az általános iskolában

a komplex elemzést is. így valóban érvényesül a fokozatosság elve. mert hiszen a hangtani — szótani — mondattani elemzés a gyermek értelmi színvonalának megfelelően fejleszti a helyes kiejtést, — jó helyesírást —, logikus gondolkodást. (Ezeket természetesen nem képzelhetjük egymástól független mozzanatoknak, mert a nyelv belső egységessége fölöslegessé, sőt lehetetlenné teszi a merev elkülönítést. A hangtani elemzéssel is fejlesztjük a logikus gondolkodást, és a mondattani elemzéssel is segítjük a hibátlan helyesírás kialakulását, pl a közvesszőzés területén). További vizsgálódásaink során mi is a hangtan — szótan — mondattan sorrendet fogjuk követni. A hangtani elemzés volt az első, amelynek jelentőségét felismerték. Gyakorlati szükségletüknek megfelelően a siketnéma intézeteknek a tanárai (Simon Antal, Meszlényi Molnár János) foglalkoztak a hangok pontos képzésének módjával [22]. Az ő hasznos kezdeményezésük azonban nem tudott túljutni saját szűk körükön, pedig már számos értékes megfigyelést tettek. A helyes és szép kiejtéssel egészen a legutóbbi időkig iskoláink nem törődtek, ennek következtében nem folyt hangtani elemzés sem. Most viszont éppen ellenkezőleg, a hangtani elemeztetésnek egyik legsúlyosabb hibája, hogy gyakorló pedagógusaink túlzásba viszik: sokszor öncélú fonetizálássá válik a hangtani elemzés, pedig ott elsősorban a helyesírási és helyes kiejtési példák alapos gyakorlása a fontos. Merényi József így festi a Borsod megyei viszonyokat: ». . . a gyerek el tudja sorolni a hangképző szerveket, a hasonulások szabályát, de a hasonulás gyakorlati alkalmazásával baj van« [23], Ez annak az eredménye, hogy sok esetben még mindig csak az egves hangok elemzését tanulják a tanulók, azt mechanikusan el is tudják végezni, de tovább nem jutnak. Az egyik egri iskola V. o.-ban tett óralátogatásom alkalmával magam is végighallgattam egy órát, amelyiken Petőfi »Lenkei százada« c. versének első mondatát (Koszorút kötöttem Cserfa-levelekbül) elemezték, vagyis egy 3 szavas mondat boncolásával töltötték el az e^ész órát. V. o. lévén —, elsősorban természetesen a hangtani elemzésen volt a hangsúly. Ennek ellenére a rosszul megválasztott szövegben egyetlenegy mássalhangzó-törvény sem akadt, — pedig, mivel az óra májusban zajlott le, vagyis a tanév végén, ezekkel kellett volna elsősorban foglalkozni, kidomborítva a megfelelő helyesírási vonatkozásokat. A hangok önmagukban való elemzése véleményem szerint csak addig szükséges, míg a tanulók teljes biztonsággal nem mozognak ezen a területen. Ezt pedig a hangtörvények tanításáig el kell érni. Ezután már csak ismétlésként kerülhet sor egyes hangok elemzésére, esetenként, és semmiképpen sem szabad egy órát majdnem teljes egészében erre szánni. Fárasztó, száraz és unalmas így a nyelvtanóra, hiszen huzamos ideig még a felnőttet sem köti le az ilyen foglalkozás. így — annak ellenére, hogy a tanulók hibátlanul elemezték az egyes hangokat —. azzal az érzéssel távoztam az óráról, hogy most azt láttam, hogy nem szabad elemeztetni . . . 300