Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Perényi János: A rajzos szemléltetés a nyelvtanórán

szíttetnünk — belőle. De az órán a rovatos táblázat helyett mást, egyszerűbbet készítsünk. (10. ábra.) A szemléltető névanyag a csoportokban egymás alá kerül. A csoportosítás így szemléletesebb, mert az elkülönülő csoportokat emeli ki. Ugyanez a táblázat azonban már nem felel meg a tulajdonnevek helyesírásának tanításához, mert — bár ugyanarról beszélünk — más a cél, s ennek megfelelően mások a csoportosítás szempontjai, mások a kialakítandó csoportok is. Az ekkor megtanítandó egyik ismeret a nagy kezdőbetű használata, a másik az egybeírás—különírás. Eszerint az egyik táblázatban a kezdőbetű minősége szerint csoportosítjuk a tulajdonneveket, a másikban meg aszerint, hogy mit írunk egybe, külön vagy kötőjellel. (11—12. ábra.) 6, A mondattan tanításában általános iskolai tankönyvünk mindkét része rendszeresen alkalmaz jelöléseket a mondatrészek —, és jeleket az összetett mondatok fajainak megjelölésére. A gyakorlatban ezek jól beváltak, általánossá váltak. Baj azonban, hogy igen gyakran mechanikusan alkalmazzák. Általános tapasztalat, hogy a mondatelemzést többnyire szeretik a tanulók. Érthető: a sablonos eljárással egy-kettőre szereznek annyi rutint, hogy segítségével jól felelnek, jó osztályzathoz jutnak. Az óra gyorsan pereg, csak úgy röpköd a kérdés—felelet: Mit állítunk? — éget — állítmány. — Mi éget? — tűzvarázsa — alany. — Mit éget? — pipacsot — tárgy. — S némi gondolkodással eldönti, mi legyen a kérdés: mire vagy hová éget? Valóban vidám játék ez a munka. Csak hát van-e haszna az ilyen kaptafa tevékenységnek? Segíti-e a bonyolultabb mondat megértését, vagy a rejtett mondanivaló feltárását? Aligha. A mondatelemzés csak akkor értékes, ha a mondatbeli viszonyokat, összefüggéseket világítja meg, ha minden esetben kiderül, hogy nincs a mondatban minden mástól független állítmány, alany stb., hanem csak valaminek az állítmánya, alanya, tárgya stb. Vagyis a szerkezetesség feltárásával a mondat valódi értelme tisztán áll a tanulók előtt a munka eredményeként. Ez pedig akkor következik be, ha az összefüggéseket ábrázoljuk is. Juhász Gyula: Magyar nyár 1918. c. verséből akkor vegyünk elemzésre mondatokat, amikor már tárgyaltuk a verset. írjuk a táblára az első mondatot (ne verssorokban, versként): Pipacsot éget a kövér határra a lángoló magyar nyár tűzvarázsa. Közös beszélgetéssel állapítsuk meg, hogy a versnek ez a két sora egyetlen gondolatot fejez ki: egyszerű mondat, a beszélő szándéka szerint: kijelentő, alakja szerint állító mondat. Eddigi megállapításainkból következtethetjük, hogy teljes gondolati egység, s ennek jeléül kanyarítsuk körül egyetlen vonallal. A mondatról — mint egészről — tett megállapítások után keressük a mondaton belüli összefüggéseket. Tisztázzuk, a mondatnak melyik szakasza mondja ki az állítást és melyik szakasz nevezi meg, miről állít valamit a költő. A kimondó, állítmányi és a megnevező, alanyi részt válasszuk el függőleges vonallal, s a részek alá írjuk: állítmányi, ill. alanyi rész. 19* 291