Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Perényi János: A rajzos szemléltetés a nyelvtanórán

A rajzok megtekintése azonban mindjárt azt is tisztázza, hogy a szemléltetésnek ezt a módját a tanítási órán csak igen jól -rajzoló alkalmazhatná, mert egyrészt a rajznak feltétlenül találónak kell lennie, külön magyarázat nélkül is félreérthetetlennek, azonkívül csak akkor használhatjuk, ha szinte pillanatok alatt készül el. fgy általában csak tankönyvek ábráiként vagy állandó jellegű szemléltető táblákon lehet helye. (Némi kis ügyeskedéssel azonban bárki elkészítheti ezeket, ha zsír- vagy pauszpapírra átmásolja, vetítőgéppel rajzlapra vetíti, vonalait ceruzával könnyedén megraizolja, s redi^ztollal kihúzza.) A nyelvtanórán ugyanúgy helye van tehát a magyarázó rajznak, mint bármely más tárgy tanításában. Ez a rajz azonban nemcsak a névvel, szóval megjelölt dolog, tárgy stb. rajza lehet — az előbb említett módon, hanem magának a nyelvi ténynek ábrázolása is. Használatban lévő tankönyvünk I. részének a beszélőszervekről közölt egyetlen rajzocskáját egészítsük ki megfelelő szemléltető táblákkal, s tegyük még teljesebbé ezt a munkát táblai rajzokkal (3. ábra). Itt jegyezzük meg, hogy ez és a többi táblai vázlat-jellegű melléklet nem lemásolásra készült, hanem csupán felhasználásra szánt, a munka megkönnyítését szolgáló anyaggyűjtemény. Ábrázolásaik többnyire általánosan ismertek. Közlésükkel a felhasználás egyik lehetséges módját mutatjuk be. A táblai rajzokról mondja a földrajz oktatásával kapcsolatban Dr. Udvarhelyi Károly, a rajzos szemléltetés régi és igen jó eredményeket elért harcosa: »A szemléltető rajz bizonyos objektív ismeretanyagot foglal magában, kiegészíti és ismétli az élő beszédet. Mint a valóság tükrözése, közelebbi kapcsolatot létesít a tanuló és a külső világ között. A rajzban foglalt ismeretanyag tárgy- és folyamatszerű. Gyakran térbeli relációkat szemléltet. A tárgyat és a folyamatot nem elszigetelten ábrázolja, hanem összekapcsolja egymással. Ez a kapcsolat a természetben meglévő összefüggések visszaadása.« [6]. Ha arra gondolunk, hogy a nyelvtannak a hangképzéssel foglalkozó része egybeesik a természettudományok ugyanezt tárgyaló területével, akkor az előbbi megállapításokat — s a tanulmány itt nem idézett többi megállapítását is — érvényesnek kell tekintenünk a nyelvtan tanítására is. Természetes, hogy ez a magyarázatot kísérő »önillusztrációs« konstruktív tanítási eljárás (az i. m. uo.) követel némi rajzolni tudást a tanártól. Ezért sajnálatos, hogy a hároméves képzésben sem sikerült a táblai rajzolás elsajátítását kötelezővé, vagy legalább lehetővé tenni minden leendő tanár számára — most, a politechnikai képzés megvalósításának küszöbén. Mindenki le tudja azonban küzdeni az esetleges akadályokat — ha akarja. Vannak, akik módszereskedő pepecselésnek, vagy éppen a tanítás szükségtelen megnehezítésének tartják az efféle munkát. Gondoljunk azonban arra, hogy a »szabály« bemagoltatása a »legegyszerűbb« eljárás volna, mégis elítélnénk a követőjét. Hogy a nyelvtan minden területén alkalmazható a rajzos szemléltetés, hogy a tanítás mozzanataihoz mennyire hozzátartozik, s hogy mennyire egyszerűek ezek, a következőkben láthatjuk. 282