Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

[2] A regény valláskritikájában két körülmény figyelemreméltó: Az egyik az. .hogy inkább másodrendű szerzők (mint amilyen pl. Hervieu is) műveibal merít. A másik az, hogy a valláskritika egyoldalúan logikai-racionalis' a, a vaFás társadalmi funkcióját figyelmen Ikívül hagyja és e tekintetben alatta marad HOLBACH művének. (A leleplezett kereszténység, Nancy, 1767.) — Bouvard és Pécudhet inkább a vallást, mint az egyházat bírálják, bár máshelyütt, az egyház politikai szerepével kapcsolatban észreveszik a papság reakciós társadalmi funkcióját is. — Az említett körülmények kétségkívül negatívumai e vallásikritikáinak, de lényegében nem érintik Flaubert regényének következetes, baloldalii álláspontját a vallással szemben. [3] Locke neveléstani művében ugyan nem lyukas cipőt említ, hanem a vizet, nedvességet könnyen áteresztő lábbelit, amely alkalmas az edzésre. Dr. Payne orvos, Locke műveinek

1 Quicke-féle kiadásában orvosi-egészségtani szempontból bírálta az edzésnek ezt a módját. Vö. FINÁNCZY ERNŐ: Az újkori nfv^lés története. (Bp. 1927. Kir. Magy. Egy. ny. 80. 1.) [4] A frenológia megalapítója GALL, a XIX. sz. első felében. Szerinte a koponya külső formája teljesen hozzáidomul az agyvelő alakjához. Ebből arra következtetett, hogy a lelki képességekre a koponya külső alakjából lehet következtetni. Ez kétségkívül naiv materialista elmélet. Mégis termékenyítőleg hatott a XIX. sz. második felének lokalizációs vizsgálataira, felfedezéseire is (pl. Brocának a motorikus beszédközpont felfedezésére, mely az első jelentős lépés volt, 1861-ben). A naiv frenológiának a lokalizációs felfedezésekkel való rokonságára helyesen mutatott rá Lénárd Ferenc. („A lélektan útjai", Bp. 1948. Franklin kiad. 106. 1.) — Az egyház, mint minden materialista jellegű elméletet, a frenoló'giát is ellenségesen fogadta, aminthogy még a XX. sz. elején is ellenszenvvel viseltettek a gyermeklélektan antropometriai vizsgálataival szemben is! [5] Ez a felfogás szinte az ösztönök valamilyen „ambivalenciá"-ját, kétirányú fejlődését vallja. Később, — más formában, értelmezésben, — rokonságban van ezzel a XX. századi ún. „mélypszichológiá"-nak az ösztönök ambivalenciájáról szóló tanítása. — Mint az idézett helyekből kiderül, az ösztöntan nem szükségképpen fatalista, pesszimista, — amint azt sok vulgarizáló kritikus gondolta. — A regényben tükröződő felfogás határozottan az ösztönök fejlődőképességét vallja. Eszerint maga az ösztön-adottság társadalmi hatástól és értékeléstől is mentes. Az, hogy az egyén élete folyamán ez az adottság milyen irányban fejlődik, nagymértékben a társadalomtól, a neveléstől függ — a regényben foglalt álláspont szerint. [6] Petit, a falusi tanító, 1848-ban a forradalom híve volt. A pap fenyegetése azonban megtörte. Az egyházi .hatalomtól megtört, elnyomott, egyre inkább elparlagiasodó, szűklátókörűvé váló tanító a mi magyar irodalmiunkban is különféle változatokban előkerül. (Pl. Gárdonyi tanítója „A lámpás"-ban, Mikszáth „tanügyi emberkéi", — vagy Móricz Zsigmond falusi, illetőleg városi pedagógusai, különösen „Az isten háta mögött" és a ,Légy jó mindhalálig" c. regényeiben.) [7] Rousseau helytelenítette azt, hogy a mesékből erkölcsi tanulságot vonjunk le. mert a gyermek voltaképpen nem is érti a mesék erkölcsi tartalmát. (Rousseau „A holló és a róka" • című La Fontaine-mese példájával illusztrálja ezt a tételét.) — Bouvard-éknál azonban a mese kívülről való megtanítása pusztán emlékezetfejlesztő céllal történt, itt erkölcsi tanulság levonásáról nincs említés. [8] Itt nyilvánvalóan Rousseauna'k Sophie nevelésére vonatkozó elvei befolyásolták a regény hőseit. — A nők kulturális, pedagógiai emancipációja az utópista szocialisták tevékenysége nyomán merült fel a XIX. sz. eüiső felében. Bármily erős is volt azonban a propaganda, a teljes kulturális egyenjogúság még a XX. század polgári társad almaiban sem valósult m eg. [9] Rousseau Emil-je vegytani ismereteit is kísérletezéssel szerzi meg, pl. megállapítja, hamisították az ebédre felszolgált bort. Itt a vegytantanítás verbalizmusa, tudálékossága jelentékenyen eltér Rousseau elveitől. 276