Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

kezdeni. A térkép használata azonban teljes kudarccal járt, mert a sok vonal és szín úgy elkápráztatta Victort, hogy a neveket nem tudta tőlük megtalálni. Az öblök és hegyláncok nem vágtak egybe a királyságokkal, a politikai tagoltság zavarta a fizikait. f) Csillagászat is szerepelt: beszéltek a naprendszerről és a csillagokról. g) Számolásból eljutottak a műveletek elvégzéséig. h) A történelmet a falu történetével szerették volna kezdeni. De mivel ez nem állt rendelkezésre, az ókortól a XIX. századig szép mozzanatokat választottak ki, elbeszéléseket olvastak. Megoldhatatlan nehézségeket jelentett azonban a kronológia, az adatok, évszámok megjegyzése. Ezen nem tudtak segíteni, úgy, hogy inkább csak az olvasásban akartak kiutat találni. i) A rajztanításban talán a legszembeötlőbben sértették meg a fokozatosság elvét, a »természetesség« mechanikus értelmezését elfogadva. Pécuchet természet után, mindjárt a tájképpel akarta kezdeni. A kísérlet nem sikerült, a fiú tájképe teljesen érthetetlen volt. Hogyan is sikerülhetett volna, mikor a perspektivikus ábrázolás fejlett szemléletet és tanulságot, gyakorlatot igényel? A tájképrajzolás a felnőtt Pécuchet-nek magának sem ment, rajzán »a távoli részletek mindig elnyomták az előteret, a folyó az égből kanyargott elő, a pásztor a nyáj tetejére gázolt, s az alvó kutya olyanra sikerült, mintha szaladna«, (i. m. 262. 1.) j) A kislány, Victorine, a szakácsnőtől varrni tanult és ezt a foglalatosságot jobban szerette, mint a számtant. Hőseink a lánynevelés dilemmájával is szembekerültek. A korabeli polgári felfogást vallották, hogy »a lányoknak nincs szükségük annyi ismeretre, mint a fiúknak«, viszont Pécuchet mégis fájlalta, hogy a lányokat csuüán leendő férjükre való tekintettel szokás nevelni [8]. Végül is nevelőink belenyugodtak abba, hogy a kislány jobban szereti a varrást, mint a számolást „. , k) Vegytani és fizikai ismeretek nyújtásával is próbálkoztak. Alkalomszerűen beszélgettek tápanyagokról (pl. bor, fűszer), használati tárgyak anyagáról, a vérről, stb. Ezek a magvarázatok a különböző elemek, alkotó anyagok neveit tartalmazták főleg, a gyermekeknek semmitmondók, unalmasak voltak, csak a memóriát terhelték. Az ilyenféle tanítás teljesen eredménytelen maradt [9]. 1) Természetrajzi ismeretek is szerepeltek. Növényeket gyűjtöttek, itt is inkább a névre és külső leírásra fektették a súlyt. A legnyilvánvalóbb felsülést itt érték el. Megtanították általános tételként, hogv minden növénynek vannak levelei, csészéje és pártája, mely a csiraházat vagy pericarpiumot zárja körül, ahol mag található. Ez az »általános szabály« azonban hamar kudarcot szenvedett a gyakorlatban, mert Victor boglárkát hozott, Victorine pedig nagy csomó szamócát. »Pécuchet hiába kereste bennük a pericarpiumot.« (i. m. 264. 1.) Sokat és sokfélét akartak tehát oktatni Bouvard és Pécuchet. A tananyag nem volt mentes a felesleges adatok halmozásától, a tudálékosságtól sem (pl. történelem, vegytan, természetrajz, stb.). Említet268