Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

1912-ben az impresszionizmusról (dr. Varjas Sándor) és a tájképfestészetről jelent meg a freudizmus szellemében írott cikk. (Polgár Gyula). Varjas Sándor szerint „Korunk a szublimált introjekció és ezért a szublimált impresszionizmusnak is kora." — Polgár Gyula kétféle tájképfestészetről szól: „nyugalomvágy"-at és „élnivágyás"-t tükrözőről. c) 1905-ben írt cikkeiben a pszichoanalízist kiterjeszti a gyermekek és a gyermekkor vizsgálatára. A gyermek fejlődését, a serdülést úgy értelmezi, mint a szexualitás fejlődését. Megfigyelései szerint már a csecsemő is mutat erotizmust, (utalunk arra, hogy ezt a kifejezést Freud a köznapi szóhasználatnál tágabban értelmezte). A gyermekkori szexualitás eleinte autoerotikus jellegű, (megkülönböztetett orális, axiális, urethrális, genitalis korszakot), majd a nárcizmus (egész saját test, mint erogén zóna), ezután a társválasztás korszaka következik. A kisgyermekkorra jellemzőnek tartja az Ödipuskomplexumot (= a gyermek erotikus vágya ellenkező nemű szülőjéhez), az inoestus-komplexumot, a kasztráció-félelmet. Az erotizmusnak egy maximális korszaka van a kisgyermekkorban, 3—4 év körül. Ezután a szexualitás latenssé lesz, és a serdülőkor elején lesz ismét manifésztté. Freud a gyermek értelmi fejlődését, szellemi tevékenységét is lényegileg a szexualitásból, az erotikumból magyarázza. A kíváncsiság, tudásvágy mélyén a nemi probléma, a születés problémájának fürkészése, megoldási vágya áll. Egyik cikkében („Über infantile Sexualtheorien") a gyermek különböző szexuális tárgyú és a születésre vonatkozó magyarázati törekvéseit boncolja. A gyermek a legnagyobb nehézséggel az „apa" szerepével kapcsolatban áll szemben. Ezt többnyire maga nem tudja megoldani. Ez a megoldatlan probléma azután szüntelen izgatja, valóságos rögeszméjévé, fantázia-kényszerévé („Grübelzwang") lesz. E probléma megoldatlansága tükröződik sok felnőtt töprengésében, határozatlanságában, bizonytalanságában. A gyermeki szexualitás elméletét, — mely különösen hevesen megbotránkoztatta a konzervatív embereket — olyan irányban is továbbfejlesztette, hogy a különböző elmebetegségek és nemi perverzitások voltaképp a gyermeki szexualitás valamely, — normális esetben túlhaladott, — fejlődési fokának rögzítődései [7]. d) A szexualitás elméletét jellemtani irányban is továbbfejlesztette 1908-ban megjelent két értekezésében [8]. Bizonyos jellembeli tulajdonságok a szexualitás egy bizonyos fókáinak, fajának felelnek meg: a túlságosan aprólékos, takarékos, zsugori ember pl. az análerotikának felel meg. összefoglalva: e korszakban a pszichoanalízis sokoldalú kiterjesztésével együtt, egyoldalúsága és túlzása módszertanilag elmélyül, mert a normális emberekre is alkalmazza a pszichoanalízis tanítását és módszerét, és a szexualitást is túlzott mértékben, egyoldalúan teszi magyarázó elvvé. 221}