Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

megmagyarázható „ideges sokk" pillanatnyi lecsapódásai, (mint azt az angol pszichiáterek nyomán a híres Charcot is vallotta), nem is egysze­rűen degenerációs tünetek, nem valamilyen véletlen eredményei, hanem ezeknek előidézője, közvetlen oka valamilyen lelki trauma, lelki sérülés. Ezek az eredményei Freud és Breuer közös munkájának [4]. Freud azonban nem állt meg ennél a trauma-tannál, a trauma ke­letkezésére, okára, körülményeire keresett mélyebb választ. Erre a problémára keresett működésének következő, második szaka­szában (1895—1904), választ. A „trauma-tant" túlhaladó kérdésfeltevés szükségszerűen a trau­mát megelőző, a tudat legmélyébe, a tudatalattiba elrejtett, Freud kife­jezésével élve, elfojtott élmények, vágyak, ösztönök kutatásához veze­tett. Ez a kutatás a trauma történetének, vagy talán pontosabban szólva, előtörténetének feltárását kívánja meg. A trauma előtörténetének kutatása azzal a tanulsággal járt, hogy a „trauma" erősen relatív jelenség. Az a mindennapi tapasztalatból köz­ismert, hogy egy bizonyos inger, megrázkódtatás a legkülönbözőbb hatást érheti el különböző idegrendszerű, vérmérsékletű embereknél; ami súlyos megrázkódtatás, trauma az egyik embernek, azt másvalaki esetleg alig érzi meg. Az azonban már kevésbé magától értetődő, hogy egy bizonyos inger, élmény ugyanazon személy számára sem mindig vált ki hasonló hatást, és hogy ugyanaz az élmény bizonyos körülmé­nyek között súlyosabb következmények nélkül jár, míg más helyzetben traumatikus lehet és súlyos tüneteket válthat ki. A trauma tehát önmagában nem okoz feltétlenül betegséget, hanem csak sajátos helyzetiben, lelki diszpozíció mellett kelt tüneteket. Milyen természetű mármost tartalmilag a traumát előidéző élmény? Freud nagyszámú tapasztalat alapján úgy látta, hogy a trauma mélyén elfojtott erotikus vágyak, ösztönök vannak. Végeredményben tehát az Erósz, (melyet a köznapi szexualitásnál tágabban, mint általá­nos testi örömre, kielégülésre törekvést értelmezett Freud) rejlik ott a tudatalattiban, mint a traumák végső forrása. A visszafojtott erotikus ösztönöknek van tehát Freud szerint bizonyos helyzetben és lelki disz­pozíció esetén traumatikus hatásuk. Az Erósz mellett, azzal együtt még egy fogalmat vezetett be Freud: a libidót. Ez az Erósz erejét jelenti, mely mennyiségileg változik, egyénileg és a helyzettől függően is. A „libidó" elég általánosan elterjedt fogalom a mélylélektanban. Gyakran azonban Freudtól eltérően, tágabban értelmezik. így pl. Jung „libido"-n a pszichi­kai energiák összességét érti, amely azonos a pszichikai tartalmak intenzitás­töltésével. Ez tehát nemcsak az erotikus ösztön energiáját jelenti, hanem magá­ban foglal mindenféle pszichikai energiát. (Vö. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Bp. 1948. Bibliotheca. Ford.: dr. Nagy Péter, 82. 1.) — Freud ennél szűkebb meghatározása szerint „A libido fogalmával egy mennyiségében változó erőt határoztunk meg, amellyel a nemi izgalom területén való folyama­tokat és áttételeket mérhetjük". A libidót megkülönböztetjük az energiától, amely minden lelki folyamatnak általában az alapja. (Freud: Gesammelte Schriften, V.—92. 1.) 221}

Next

/
Oldalképek
Tartalom