Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

[65] Julianus: Ep. 52 (p. 561) szerint a klérus azért van megbántva, „hogy nem ítélkezhetnek, nem írhatnak végrendeletet (t. i. mások megbízásából a saját javukra), nem tulajdoníthatják el mások telkeit és nem sajátíthatnak ki mindent maguknak". —- Ez a vád képet ad arról, milyen mértékben élt a klérus a Constantinus adta lehetőségekkel közfunkciók ellátására. [66] De mortibus boum 106 = P. L. 19, 800. A kereszténység elterjedésének folyamatára vonatkozólag még mindig alapvető: Harnaek: Mission u. Ausbreitung des Christentums c. műve, amelyet az újabb kutatások azonban messzemenően kiegészítettek. A birodalom keleti városainak vallása viszonyaira nézve 1. o. II. k. 799 k. 1. [67] Iul. Ep. 4 (p. 484, 10). [68] Od. 10, 73—74 (Devecseri G. ford.). [69] Iul. Ep. 49 (p. 555, 8). [70] V. ö. Greg. Naz. Or. IV. (= Contra Iul. I.) 75 (P. G. 35, 599), Iulianus uralkodásának árnyoldalai között: a népesség és városok lázongásai, családok viszálykodása és felbomlása, stb. Theodoretus III. 6, 1—5 (ed. Parmentlier, p. 181 k.): zavarokról, pogány tüntetésékről, keresztény ellentüntetésekről ír és megállapítja, hogy az „aljas császár ahelyett, hogy alattvalóinak békéjéről gondoskodott volna, maga ingerelte egymás ellen a lakosságot". Plhilostorgius VII. 4 (ed. Bidez p. 80) .,.,.. mivel a pogányok a legelvadultabb módon támadtak rá mindenütt a keresztényekre ..." Sok rates III. 13: „Ekkor a pogányok mindenütt rátámadtak a keresztényekre, s a magukat filozófusoknak mondók mindenfelé összeröffentek". Hist. Sti Epihraemi ed Lamy II. p. !24: (a szír eredeti latin fordítása): Hoc etiam tempore (sc. Iuliani) exorta sunt bella ac seditiones in omnibus urbibus. Hasonló jellemzést ad az ekkori városi mozgalmakról Rufinus Hist. Eccl. XI. 28, a Ohron. Pasdh. ed. Dindorf p. 546 ad a. 3'62, stlb. [71] V. ö. az előző jegyzetből Sokrates Theodoretus és Philostorgius szövegét. [72] Misop. 370 C: „démos ... d i k a i ó s epraxe u k e t i m e t r i ó s". [73] Misop. 357 C. —• Az emesai ker. ellenes tüntetésről említést tesznek az egy'háztörténeti írók is: Theod. III. 6, 5; Chron. Pasch. p. 547, 6. [74] Meg kell különböztetnünk egyes, rendszerint hivatalos személyek által végrehajtott, vagy kisebb csoportok által kezdeményezett atrocitásokat a lakosság széles tömegeit megmozgató népi akcióktól. Hatósági személyek vagy kisebb csoportok által vezetett akciókat az egyháztörténeti írók nagyobb számban említenek meg. Az összes keresztényellenes terrorisztikus jellegű akciók listája a következő: 1. Ascalon (Theod. III. 7, 1; Ohron. Pasch. p. 546, 18. 2. Gaza (Sozom. V. 10, 6; Greg. Naz. Or. IV. 87). 3. Sebasté (Theod. III. 7, 2, Rufinus: XI. 28, Ohron. Pasch. p. 54'6, 12. Philostorg. VII. 4). 4. Heliopolis (Chron. Pasch. p. 54-6, 21; Sozom. V. 10, Theod. III. 7, 2). 5. Emesa (1. a 73. jegyzetet). 6. Aret'husa (Theod. III. 7. 6; Greg. Naz. Or. IV. 88—91, Sozom. V. 10, 8—14). 7. Epiphaneia (Ohron. Pasch. 547, 8). A közlések azt a benyomást keltik, hogy csupán a 4., 5., 6. alatt említett mozgalmak voltak nagyobbarányúak, a többi „egyéni" akciónak látszik. Érdekes stiláris kritériumot ad Theodoretus: az Ascaloni és Sebastéi atrocitásoknak 'helyhatározót használ (en Askaloni, en Gazé), a 6.-nál „ihoi Arethusioi" kifejezést alkalmaz. [75] Erre a zendülésre főforrásaink: Amm. XXII. 11, Iulianus: Ep. 10 és 26 Sokr. III. 2, 10; 3, 1, Sozom. V. 7, Athanasius: Hist, acephala 8, Theod. II. 28, Philostorg. VII. 1 (ed. Bidez p. 77). [76] Iul. Ep. 10, főleg p. 489, 19 k'k. 221}