Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

leírását és lekottázását. Ö már megkülönbözteti a hangsúlyt (»észtani nyomaték«) a beszéd zenei magasságának változatától, a hanglejtéstől: »Ha valamely főeszmét kifejező szót a többi mellékszó közül kiemelni akarunk az által, hogy kisebb vagy nagyobb hangsúlyt adunk neki, ezen előadást észtani (logikai) nyomatéknak nevezzük. Ha ezenkívül még a megkívántató (vele járó) érzelmeket is használják hozzá, akkor a zöngék felemelkedése vagy lesülyedése (fel- és lefokozása) származik, mit hanglejtésnek (hangváltás, Modulatio) nevezzük. E hanglejtés által a szóbeszéd egy sajátságos, több s kevesebb dallam (Melódia) nemét szerzi s ezért e hanglejtés dallamos nyomatéknak is (accentus melodicus) hívatik.« [33]. Sok helyes megfigyelést tartalmaz a magyar beszédtechnika szempontjából is Szász Károly »A versszavalás elméleti és gyakorlati kézikönyve« című munkája (Pest, 1862. II. 1871.). Nyelvészeti szakértelemmel írja meg könyvének elméleti részét, s különösen felhasználja a magyar nyelvészeti szakirodalomnak a hangsúlyról vallott nézeteit. A beszédtechnika kérdéseihez is értékes hozzájárulás könyve. Szerinte a szavalás is beszéd, de »bizonyos meghatározott minőségű beszéd«. Az értelmes beszéd feltételei: a beszélési szervek hibátlansága, a tiszta kiejtés (»a hangok tisztán, szabatosan és határozottan ejtessenek ki«). Külön is megrótta a kiejtésbeli modorosságokat: »kényeskedő, fitogati (affectált) beszédet a magyar nem tűr«. Figyelmeztetett az idegen ejtésmódok helytelen utánzására is: hiba, ha a magyar beszélő az első szótag rövid magánhangzóját a hangsúly hatása alatt megnyújtja: »Nem szabad a hangsúlyért megnyújtani a magánhangzót.« "Értékes fejezete könyvének a hangsúlyról szóló rész. A hangsúlyt a hanglejtéstől nem választja el, de tudja, hogy a kettő nem azonos, s amikor a hang »fölemeléséről«, a szótag »zeneileg emeltebb voltáról«. a kérdő mondat »emelkedő hangjáról« beszél, valójában a hanglejtést érti alatta. 10. A magyar beszédművelés ügyét szolgálták színészeink és színikritikusaink is, mert a helyes színpadi kiejtés mellett az élő beszéd kultúráját, fonetikai ápolásának szükségességét is propagálták a színpadon és a folyóiratok hasábjain egyaránt. Az 1830-as és 40-es években különösen Bajza József és Vörösmarty Mihály színikritikáiban olvasható hangtani, beszédtechnikai megjegyzések vitték előbbre az egyetemes magyar beszédkultúra ügyét is. Bajza és Vörösmarty ui. igényesebb magyar beszédkultúrát kívántak teremteni, s a színészek beszédtechnikájának megjavításával közvetve a nagyobb közönséget is igényesebb beszédtechnikára nevelték. A Honművész és a Rajzolatok kritikusaival is azért szálltak vitába, hogy a beszédművelés ügyét még szélesebb körben társadalmi üggyé tegyék. A két folyóirat hasábjain megjelent színikritikák beszédtechnikai megjegyzéseit ma már pozitívebben értékeljük. Figyeljük meg, mennyi értékes beszédtechnikai vonatkozást foglalnak magukban a következő megjegyzések: Színészeinknek »igen ajáltatik a természetben szokott beszédmódnak követése ...« [35]. — »Mire való a feszes, erőltetett 22