Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

VII. Ha egybevetjük a Iulianus társadalompolitikájának és valláspolitikájának elemzéséből adódó eredményeket, a R. által posztulált Összhang helyett kibékíthetetlen ellenmondásokra bukkanunk. Iulianus törekvéseinek központi tendenciája, a restitutio temporis acti, az idealizált múlt puritán politikai és társadalmi erkölcseinek és vallási elképzeléseinek helyreállítása két oldalról is kibogozhatatlan ellentétekbe bonyolította őt. Szociális törekvései azokkal a társadalmi rétegekkel állították szembe, amelyek vallási politikájának támaszát adhatták volna, másfelől, amely rétegek támogatást nyújthattak volna társadalmi céljaiban, azokat vallási törekvései riasztották el. A társadalmi célok és vallási eszmék között tátongó ellenmondás magyarázza meg törekvéseinek azt a kudarcát, amely rövid uralkodásának utolsó hónapjait beárnyékolta és alighanem bukásra vezetett volna akkor is, ha perzsa hadjárata során nem éri a végzetes lándzsadöfés. Van azonban ennek az ellenmondásnak egy másik következménye is. Amiként Iulianus elszigetelt volt oly értelemben, hogy igazában senki sem állt teljesen mellette, ugyanúgy egyetlen ellenfele sem állhatott vele szemben minden vonatkozásban. Ahogyan kétértelmű volt pogány híveinek, Ammianusnak és Libaniosnak ragaszkodása, anynyira nem egyértelmű az egyház képviselőinek elmarasztaló ítélete sem. Nazianzosi Gergely gyűlölködő és elfogult invektívájában is kénytelen elismerni szociális tevékenységének érdemét [95]. Ugyanezzel a kényszerű elismeréssel adózik emlékének a nem kevésbé elfogult Ambrosius is [96]. A Valentinianus-dinasztia szociális törvényhozása alapvető mozzanataiban a »divus Iulianus« nyomdokaiban halad [97]. lordanes amellett, hogy elítéli Iulianus apostasiáját, elismeri, hogy »•kiváló és az állam szempontjából nélkülözhetetlen férfiú volt«. [98]. Prudentius, a keresztény költő e szavakkal foglalja össze Iulianusról alkotott és a saját szempontjából méltányosnak mondható ítéletét: K-Perfidus ille Deo, quamquam non perfidus Urbi.« [99]. JEGYZETEK [*] Bibliográfiai tájékoztató. Iulianus császárral kapcsolatos ismereteink főforrását magának a császárnak művei alkotják. E dolgozatban a Herflein-féle kiadást használtam (luliani imperatoris quae supersunt... omnia Lipsiae 1875). A kortársak tanús ágtételei közül legfontosabb Ammianus Marcellinus História Romana c. művének XXI—XXV. könyve, amely Iulianus uralkodását öleli fel, továbbá Libanios antiochiai rétor több beszéde. Eunapios elveszett történelmi művét felhasználta az V. sz.-i Zosimos:- Nea História c. műve III. könyvében (ed. Mendelssohn, 1887). — A pogány forrásokkal szemben az egyházi felfogást képviselik a klasszikus egyháztörténeti írók, elsősorban So'krates, Sozomenos, Rufinus, Fhilostorgius, EiuagrLus, Theodoretus Cyrus stb. Az előbbi kettőt a Migne-féle sorozat, a többit az u. n. berlini corpus alapján idézem. — A Iulianusra vonatkozó igen nagyarányú modern irodalomból ma is a legjobb összefoglaló mű: Bidez: L'eanpereur Julien c. könyve (Paris 1932), német kiadásban is megjelent Julian der Ab'rünnige címen (München 1940). A császár törvényhozásának mélyreiható feldolgozását 224