Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

Dr. HAHN ISTVÁN főiskolai tanár: IULIANUS ÉS ANTIOCHIA Iulianus, az »apostata« császár, épp oly rövid, mind nagyemlékű — 361 december 11-től 363 március 5-ig, — perzsa hadjáratára való elindulásáig számítható —, mindössze ötnegyedéves tényleges uralkodásának utolsó szakaszát, a 362 júliusától 363 márciusáig terjedő mintegy nyolc hónapot Antiochiában töltötte. Itt készítette elő perzsa hadjáratát és innen indult el végzetes vállalkozására. A párját ritkító ünnepélyességtől, általános örömujjongástól övezett bevonulás és a város lakosságának általános közömbösségétől, félelemmel vegyes gyűlöletétől beárnyékolt, fagyos hangulatú távozás között eltelt hónapok olyan eseményeknek voltak tanúi, amelyek fényt vetnek Iulianus uralkodásának egész belső problematikájára: törekvéseinek tragikus ellentmondásaira. I. Antiochiában, amelynek gazdasági helyzetét a nagyarányú katonai beszállásolások már kb. 360 óta válságossá tették [1], a császár ott-tartózkodása idején, az előző év őszi esőzéseinek elmaradása miatt éhínség jelei mutatkoztak. Már röviddel Iulianus megérkezése után, 362 július 18-án a hippodromosban a császár jelenlétében a tömeg tüntetni kezdett s ezt kiáltozta: »Minden bőven kapható, de minden drága.« [2], A császár a tüntetés hallatára másnap magához hívatta a város előkelőit, a tanács (bulé) tagjait, hogy a teendőkről tanácskozzék. Mivel azok megígérték, hogy véget vetnek az árdrágításnak, megnyugodott. Három hónapig nem is történt semmi. Október végén, a júniusi rossz termés már észrevehetően éreztette hatását, kitört az éhínség [31. Csak ekkor szánta rá magát a császár a közbelépésre. A közszükségleti cikkek árát maximálta, elsősorban a gabonáét, éspedig az erőszakosan felvert ár (1 solidus = 10 modius gabona) kétharmadának megfelelő értékben (1 solidus = 15 modius). Ez megfelelhetett az addig szokásos átlagos piaci árnak, tehát nem volt irreálisan alacsony [4], Ezzel egyidejűleg nagymennyiségű gabonát hozatott be Egyiptomból és más környező területekről: előbb 400 000 metront, majd további 5 000, 7 000, végül még 10 000 modiust [5]. A gazdagok (hoi plusioi) spekulációja azonban részben meghiúsította az erőfeszítéseket. Hivatalos áron a városban felvásárolták a gabonát, majd a falvakba szállították, ahol az éhínség nem volt kisebb, mint a városban — és az ellenőrzés vidéki lazaságát 14* 211