Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

Különösen nagy volt a jelentkezők száma Gyöngyös és Eger városban és Hort községben, ahol annak ellenére, hogy már sokan voltak a harctéren, újabb 80 ember jelentkezett. A hevesi járásban a férfiakon kívül 3 nő is jelentkezett katonának, ezek jelentkezését azonban nem vették figyelembe. De a nép minden lelkesedése megfeneklett a reakciós tisztviselői kar áruló és rosszindulatú magatartásán. A háromezer jelentkezőből a sorozóbizottság 576 egyént tartott alkalmasnak frontszolgálatra, 429-et pedig őrszolgálatra [23]. A jelentkezőknek több mint kétharmada, több mint 2 000 ember alkalmatlan volt a sorozóbizottság számára. A harcokban azonban még ez az 1 000 ember sem vett részt, mert bevonultatásukat a megyei katonai előadó a kormányzótanácsi biztos határozott utasítása ellenére megtagadta. A hadseregparancsnokság a 80. dandár pánikszerű visszavonulása után kénytelen volt a vele szomszédos 3. hadtest csapatait a Tiszáig visszarendelni. A hadseregparancsnokság terve az volt, hogy a Tiszánál megállítják a román támadást, s kiegészítve a Vörös Hadsereg sorait, újra megkísérlik a Tiszántúl felszabadítását. Ezért elrendelte a Tiszavonal szigorú ellenőrzését s a csapatok kiegészítését. A 80. dandár felváltására Poroszlóra rendelték az 5. munkásezred 2. zászlóalját s elrendelték a 80. dandár 2 zászlóaljba történő átszervezését. Ez utóbbi azonban lehetetlen volt, mivel a dandárparancsnokság jelentése szerint összlétszámuk 80 fő [24]. Az átszervezést azonban lehetetlenné tette az is, hogy július 30-án a románok Kiskörénél is átlépték a Tiszát s megkezdték előnyomulásukat. A dolgozó nép áldozatkészsége az utolsó percig megmutatkozott. Annak ellenére, íhogy augusztus 1-én a Forradalmi Kormányzótanács lemondott, az egri direktórium és az itt állomásozó csapatok nem adták fel a harcot. A tisztikar nagy része ugyan, ha eddig még ki is tartott, most már vagy menekült vagy átállt a románok oldalára. Egy felsőtárkányi jelentés leírja, hogy az itt megfordult „vörös tisztek viselkedéséből az volt megállapítható, hogy csupán kényszerből szolgálták a rendszert, ez nyilvánult meg akkor is, mikor a diktatúra bomlásának küszöbén, bomladozó csapattesteiket elhagyták" [25]. A harcosok azonban kitartottak a hanyatló vörös zászló mellett s augusztus 3-án Egert csak heves tüzérségi tűz után engedték át az ellenségnek. A visszavonuló csapatokból tömegesen maradtak vissza harcosok a Mátra és Bükk erdeiben s inkább vállalták a bujdosást, mintsem kiadják kezükből a fegyvert. A román trónörökös augusztus 13-án Egerből indított nagyszámú kíséretével hadjáratot a Bükk-hegységbe, hogy megtisztítsa „a vidéket a Vörös Hadsereg maradványaitól és egyéb bujkáló kommunistáktól" [26]. A gyöngyösi polgármester pedig szeptember végén kér karhatalmi megerősítést, mert attól fél, hogy a román csapatok kivonulása után fegyveres támadás érheti a várost, mivel „kommunistáink tekintélyes része fegyveresen vidékükön csavarog" [27]. A fegyvertelen lakosság is kimutatta szeretetét a proletárdiktatúra iránt még a bukás után is, A mátrai falvak szegényparasztsága bujtatta 221}