Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

Kollár-tanya között Sárközi-puszta, István-major, Dorogma vonalában kellett kiépíteni. A hídfő kiépítésével kapcsolatos földmunkát a tiszafüredi direktórium szervezte és a környékbeli földmunkások és szegényparasztok lelkes munkája valósította meg. A régi nagybirtokok felszereléséből lovakat, szekereket, takarmányt vettek igénybe, a munkástanács felhívására pedig több mint 500 férfi lépett a Vörös Hadseregbe. A visszavonulás olyan szervezetten és rendezetten ment végbe, hogy d már előbb feladott Balmazújvárosba éjszaka behatoltak a Vörös Hadsereg katonái és minden hadi fontosságú szerelvényt, felszerelést Tiszafüredre irányítottak [3]. Május 1-ére már a Tisza vonaláig törtek előre a román csapatok. Sárai Szabó Tibornak, az utóvéd parancsnokának jelentése szerint 1-én a déli órákban már Tiszafüred házai közt folytak a harcok, s bár a 39/1. székely zászlóalj és a budapesti l-es vörös ezred erős ellenlökéseket intézett, az ellenséges túlerő bekerítéssel fenyegette a magyar csapatokat. Így a különítmény parancsnoka utcai harc mellett elrendelte a hídfő kiürítését, majd, hogy a románok Tiszán való átkelését megakadályozzák, mind a tiszafüredi, mind a kiskörei hidat felrobbantották. A románok május 4-én és 5-én még megkísérelték a Tiszán való átkelést is, sőt egy erősebb járőr át is kelt, ezt azonban megsemmisítették. Stromfeld kitűzött célját megvalósította, mivel bár a Tiszántúlt fel kellett adni, megmentette a hadsereget, s így meg volt annak a lehetősége, hogy a hadsereget átszervezve, megerősítve, újra felszabadítsák az elfoglalt országrészeket. Április végén megindították a támadásukat a cseh burzsoá csapatok is. Az általános támadás április végén indult meg, amikor a román intervenciós csapatok már elérték a Tiszát. A csehszlovák támadás közvetlen célja az volt, hogy elfoglalja Miskolcot, Salgótarjánt és elvágják Budapestet az ország jelentős iparvidékeitől. A csehszlovák csapatok május 1-én Bánréve felől visszanyomták a 60. dandár csapatait és május 1-én du. elfoglalták Özdot [4]. A 60. dandár Ózd kiürítése után Bélapátfalván állította fel a parancsnokságot, s Apátfalva—Mikófalva—Egercsehi vonalán akarták a csehek előrenyomulását feltartóztatni. A csehszlovák csapatok két zászlóaljnyi erővel nyomultak előre az Eger—ózdi műúton páncélautók támogatásával. Balról támogatást kaptak a Bánrévéről—Miskolc felé támadó 2. cseh dandártól, az egység jobboldalát pedig a Salgótarjánt támadó cs apatok biztosították. A 60. dandár-parancsnokság jelentése szerint az Apátfalva—Mikófalva—Egercsehi térségében rendelkezésre álló erő 400 puskából, 12 géppuskából és két 10 cm-es tarackból állt. A parancsnokság jelentéséből kitűnik, hogy a csapatok teljesen kimerültek és felbomlottak. Kétségtelen, hogy a dandárparancsnokság nem túlzott, amikor ilyen tartalmú jelentést küldött a Verpelétre menekült kassai kerületi parancsnokságnak. Az állandó esőzés és a több napos harc felőrölte a harcosok erejét, s erkölcsileg is csökkentette ellenálló képességüket. Ahhoz azonban, •hogy a csapatok felbomlottak, jelentős mértékben hozzájárult az a tény is, hogy az ellenforradalmár tisztek nagyobbnak tüntették fel az ellenség 221}