Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

annyi pozsonyi mérő életet, — az egri érsekségnek a beiskolázást célzó szorgalmazására. A tandíj szedésében mutatkozó változásra vet fényt az aranyosiaknak 1807 június 7-én kelt kontraktusa: . . hogy ezentúl az iskolabéli gyermekek annál inkább nagyobb számmal járhassanak az iskolába és a szegényebb gyermekek is a füzetés végett az iskolátul el ne maradjanak . . . egész szegény helységünknek nevében arra állottunk, s abban megegyeztünk, hogy ezután az iskolába járó gyermekek akár minémű szín alatt soha egy pénzt sem fognak füzetni a tanításért, hanem az egész helység részéről, s annak közönséges cassájábul, a tanító kis mesternek tartására fogunk fizetni esztendőnként 5 kila kétszer búzát (egy kila = két pozsonyi mérő = 125 liter — Sz. I.) és 5 Rhénes forintokat, mely fizetésért a tanító mester mindenkor köteles légyen kis mestert tartani«. [52], Szenterzsébet fiókegyházban, Leleszen, a szülők 1811-ig minden egyes fiú-tanuló után évenként egy-egv forintot, a leány-tanuló után 30 krajcárt, és egy kocsi tűzifát adtak. Most az érsek úgy rendelkezett, hogy a község ezután fizessen a tanítónak évenként 10 forintot és 10 pozsonyi mérő búzát, s gondoskodjék az iskola téli tűzifa szükségletéről. A segédtanító javadalmazása — amely a legtöbb helyen a kántor és a közte létrejött egyezkedéstől függött, — még inkább botránkoztatóan kevés volt. Fizetését egyes helyeken a principálisa, másutt a község folyósította. Évi dotációja a »körülményektől« és az egyezségtől függően változott, »a mennyiben a kántorral megegyezhet«, mint pl. Kápolnán, Kompolton, Tófalun stb. Mezőtárkányban az 1810-es években az iskolamester kötelessége volt a segédtanítót ellátni élelemmel, zsebpénzzel, lakással. Apcon kapott a segéd az öregmestertől évenként 20 forintot, két pár fehérneműt, kosztot, lakást és ezenfelül tanította orgonálni. Másutt, mint pl. Füzesabonyban, Makiáron, Nagytályán, Gyöngyöstarjánban a községtől kapott a segédtanító 12 forintot és 12 pozsonyi mérő rozsot. A segédtanító évi járandósága, amelyet a községtől kapott, az 1810-es években általában 8—10—12—15, ritkább esetben 20 forintot és körülbelül ugyanannyi pozsonyi mérő életet tett ki. A XIX. század közepén a csányi, domoszlói, vécsi, füzesabonvi, kerecsendi, makiári és mezőtárkányi segédtanító kapott a községtől 4 forint 48 kraicár készpénzt, 12 kila rozsot, a kántortól kosztot és lakást az iskolaépületben. A legtöbb helyen »az oskola volt a szegény segédtanító lakása«. A tanítóház és iskola karbantartása, tanítóföldeV megmunkálása — mint mondottuk — ugyancsak a jobbágyok kötelessége volt. A kántorföldeket őszi vetés alá háromszor, tavaszi alá pedig egyszer szántották, bevetették a kántor magvával, a gabona- és szénatermést lekaszálták, összetakarították és behordták. Mivel az alföldi részeken a rétekre vonatkozólag még az 1810-es években is fennállott az újraosztásos földközösség, ennélfogva a tanítónak nem volt meghatározott, kimért rétje, hanem többnyire egy fél jobbágy telki állománynak megfelelő rétet mértek ki rá a falusi bírák az újraosztáskor, mint pl. Tarnaszentmiklóson vagy Tiszanánán (». . .prata fixa non habet, sed mediae sessioni colonicali correspondens falcastrum judices pagenses debite extradant occasione distributionis pratorum«) [53]. 181