Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

engedi meg, akkor egyelőre ugyan lehetővé teszi a két hivatal együttes viselését, de a tanítónak ebben az esetben segédet kell fogadnia. Az 1810/11. és 1819. évi vizitációk alkalmával a Ratio rendelkezésének értelmében Fischer István egri érsek is igyekezett rávenni a községeket a két hivatal szétválasztására, illetőleg ha ezt a község szegénysége nem tette lehetővé, akkor legalább segédtanító felfogadására. Domoszlón — mivel a falu elég népes, s ezért a jegyzői hivatalt a tanítóival nem lehetett összeegyeztetni — csak úgy engedte meg az érsek az iskolamesternek a jegyzői hivatal további viselését, ha segédet tart. Ugyanígy rendelkezett Egerszalókon, Adácson, Vámosgyörkön stb. Csak olyan helyeken — főleg a kis fiókegyházakban — nem emelt kifogást a két hivatal együttes viselése ellen, ahol nem akadályozta nagyobb mértékben főként a kántori és csak másodsorban a tanítói munkát. A nagyobb forgalmú (transennalis) községekben azonban anynyira felszaporodott a tanító jegyzői teendője (pl. Vámosgyörkön), hogy ezekben elkerülhetetlen volt a segédtanító felfogadása. A XVIII. század derekán, Mária Terézia korában — mint az előző fejezetben láttuk — alig néhány segédtanító működött Heves megyében. A második Ratio úgy rendelkezett, hogy segédtanító által kell a dolgon segíteni, ha egy tanító elégséges nem volna az iskolai foglalatosságok vezetésére [49]. A XIX. század első felében — már az 1810-es években is — az a ritkább eset megyénkben, ha valahol nincs segédtanító. Kivételt csak a kisebb filiális községek képeznek, főleg a pétervásárai járásban, ahol a tanítók maguk tanítottak segéd nélkül. Ahol volt segédtanító, ott a kántor némely esetben maga is tanított, ha nem akadt egyéb elfoglaltsága, egyébként felügyelete alatt a segédtanító végezte az oktató-nevelőmunkát. Más esetben pedig csak egyedül és kizárólag a segédje tanított. Melyek voltak a segédtanító (promagister, instructor) kötelességei? Az 1810-es évek vizitái legtöbbször csak azt jegyzik meg ezzel kapcsolatosan: tanítani a kántor felügyelete alatt. Vagy: tanítani és a jegyzői hivatallal elfoglalt kántort az egyházi teendőkben helyettesíteni. De néhány községben bővebben is részletezik a segédtanító kötelességeit, mint pl. Gyöngyöshalászon, ahol Krakotky József segédtanító kötelessége volt a gyermekeket az olvasásra, írásra, ministrációra és a hittanra oktatni, velük minden nap a templomba menni, rájuk ügyelni, hogy a templomban illedelmesen és jámborul viselkedjenek. Hevesen Vitkoczy Ignác segédtanító kötelessége volt a fentieken kívül szerdán és szombaton a plébános vagy a káplán jelenlétében az iskolában katekizálni a tanulókkal. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tanítókat általában a plébános alkalmazta a kerületi alesperes jóváhagyásával (cum annutu V. A. Diaconi per parochum assumptus). A plébános mellett az uradalomnak is volt beleszólása a tanító megválasztásába, sőt a községnek is, de a nép jogait ezen a téren is erősen korlátozták. Horton 1845-ben forrongás tört ki, mert az egri érseki főegyházmegye egyházi hatósága a kántori szolgálatból kitétette a nép kedvenc emberét, Bartók Ferencet. Midőn a szolgabíró személyesen jelent meg Hor12* 179