Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

gényebb pétervásárai járásban is nem egy községben találkozunk az évi egy forintos tandíj szedésével, ami szinte megfizethetetlennek számított a szegény szülők számára. Az állami, földesúri, megyei, egyházi, plébánosi terhek mellett az iskolafenntartás és a tanító fizetése újabb súlyos terhet rótt a falusi jobbágy lakosságra. A tanítóföldek megművelése ugyancsak a jobbágyok kötelessége volt (circa agros et prata necessarios labores praestant incolae). Nem is csodálkozhatunk azon. hogy a szegényebb községek lakossága ellenállt és a gazdasági szabotázs vagy a szolgálatmegtagadás eszközéhez nyúlt. Eszterházy Károly püspök az 1767. évi vizitában megparancsolja Dorogháza, Mindszent és Szuha községek lakosságának, hogy a plébánosi és kántorfödeket idejében, annak rendje-módja szerint műveljék és trágyázzák, s az ilyesfajta munkára ne csupán gyerekeket küldjenek el, akik nem képesek úgy megmunkálni azokat, ahogyan kellene. Az aranyosiak a kántornak járó párbért, — minden pár után fél mérő zabot —, ezenkívül a lélekgabonát igen pontatlanul fizették. A püspök az egyházlátogatás során elrendelte a kántor pontos fizetését és kintlevőségeinek mielőbbi kiegyenlítését. A legtöbb tanító valóban alig tudott jövedelméből megélni. Előfordult nem egy esetben, hogy üres óráiban valami mesterséget is folytatott. Abban az esetben, ha a jegyzőség komoly mértékben akadályozta a tanítást, a látogató püspök igyekezett rávenni a községet, hogy a tanítói járandóságot emelje fel, s így az iskolamesternek módja lehessen maga mellé segédtanítót fogadni. Az 1767. évi vizita azonban arról tanúskodik, hogy segédtanító felfogadására ebben az időben csak igen kevés helyen került még sor. Csupán a káli, pásztói, erdőtelki, hevesi és a tiszanánai iskolamester keze alatt működött segédtanító. A tiszanánai segédtanító az ellátáson (victus) kívül cséplés idején kapott minden tanuló után egy szapu gabonát, s neki fizettek a halottak kiharangozásáért. A tanításban követett módszerről hallgat az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. Minden jogunk megvan feltételezni, hogy a tanítás igen patriarchálisan, minden módszert nélkülözve folyt. Az egyes falusi elemi iskolák tananyagának alakulása nagymértékben függött a véletlenül ott működő tanító képzettségétől. Különben a tanítás tananyagát a katolikus egyház szabta meg azzal a céllal, hogy a népbe beoltsa már zsenge korában a vallást. Más népiskolát, mint felekezeti jellegűt, ebben a korban nem ismerünk. Ennek megfelelően a legfontosabb tantárgy a hittan, illetve a katekizmus és az imádságok megtanítása. »Leginkább érdekünkben áll — olvashatjuk az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben Eszterházy Károly egri püspök intelmeit —, hogy az ifjúság zsenge korától kezdve a hit- és erkölcstan oktatásában részesüljön. ... Ez pedig leginkább az elemi iskolák látogatásától függ.« Az egyház a beiskolázást — mint később részletesebben is látni fogjuk — a vallás-erkölcsi nevelés biztosítása érdekében szorgalmazta. A pétervásárai elemi iskolába alig járt néhány tanuló, de ha mégis eljártak néhányan, akkor is a hit elemeire (rudimenta fidei) tanította 164