Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

mesterek legtöbb helyen a falusi jegyzők tisztét is viselik. Innen van, hogy sokszor nemcsak több óráig, hanem több napon át a bíró vagy község házában, vagy távoli helységekben írásmunkával, körözvények kihirdetésével, számadások készítésével és átvizsgálásával foglalkoznak, egyházi kötelességeiket (ti. mint kántorok) elhanyagolják, az iskolákra kevés vagy éppen semmi gondot sem fordítanak, s a jobbágyokkal való tivornyázásra és kicsapongásra alkalmat találnak.« [17]. A nép végtelen szegénysége azonban nem tette lehetővé a tanítói, kántori és jegyzői hivatal elkülönítését. Ennek Zichy Ferenc győri püspök megítélése szerint két akadálya volt: »-egyik az, hogy az iskolamesterek sok helyen nem képesek a jegyzői hivatal nélkül megélni: másik, hogy a községek a jegyzőt, ha csak iskolamesteri teendőket nem végez, külön eltartani nem egykönnyen bírják« [18]. Ezen a téren Heves megyében különösen a pétervásárai és az egri járásban volt szánalmas a helyzet. Domoszlón, Kompolton és Nádújfaluban a tanító látta el a kántorságon kívül a sekrestyési teendőket is. Gróf Eszterházy Károly egri püspök sem mulasztja el felpanaszolni a tanítók időrabló jegyzői tevékenységét, de nem elsősorban azért, mert az iskolai, hanem mert a kántori tendőket hanyagolják el. Mivel a domoszlói iskolamester nem tudott megfelelni a tanítói és egyszersmind a jegyzői teendők ellátásának is, ezért a püspök meghagyta, hogy a község a legrövidebb időn belül gondoskodjék magának külön jegyzőről; ekkor ugyanis — a püspök véleménye szerint — a jelenlegi kántor és iskolamester mind az éneklésben, mind pedig a gyermekek tanításában pontosabban meg tud felelni feladatainak. A tanítónak a tanításon felüli kántori kötelességei jelentősen kibővültek, különösen a filiálisokban. A tanító az előimádkozó a vasárnapi és köznapi misét pótló délelőtti közös ájtatosságokon. A vasárnapi litániát, sőt némely helyen a temetést is egyedül végezte. De még sorolhatnánk tovább a tanítóknak egyházi kötelmeit. A tanítónak már ebből a szerepléséből is megmutatkozik a paptól való megalázó, szolgai függése. De még inkább fokozta ezt a függőséget az a körülmény, hogy a tanító alkalmazásának és elmozdításának joga a plébános, illetve az alesperes kezébe volt letéve. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök egyházi statutumai előírják, hogy a sekrestyések, kántorok, orgonisták, de különösen az iskolamesterek csak úgy fogadhatók fel, ha a kerületi alesperes előtt vizsgára állnak ki, és annak sikeres letétele után leteszik a tridenti hitvallást. A plébánosok csak az alesperes jóváhagyásával fogadhatják fel, vagy mozdíthatják el őket állásukból. Az említett statutumok keményen megtiltják, hogy a katolikus egyházi szolgálatra — így iskolamesternek — protestánsokat alkalmazzanak. Ha pedig valaki mégis »becsúszott« közéjük, a statutumok előírása értelmében azonnal el kell távolítani. Az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint megyénkben a tanítókat a plébános alkalmazta a kerületi alesperes jóváhagyásával (per parochum loci ad servitia assumptus et a V. ArchiDiacono Districtuali deposita professione fidei approbatus). A tanító alkalmazásának és elmozdításának kérdésébe azonban nemcsak az egv162