Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

Mert Bessenyei elgondolásaiban sok és lényeges újság van, annyira lényeges újság, hegy azt az előbbi, részletmegegyezéseket megállapító megjegyzéseink egyáltalán nem kisebbíthetik. — Mindenekelőtt sokkal messzebbre lát minden kortársánál a nemzeti nyelv ügyében. Ő tudja, amit a többiek nem, hogy az idegen kultúrák adófizetőjévé váló vagy válható nemességen túl a magyar nép, a magyar jobbágyparasztság az anyanyelv megőrzője. ,,Azért akkor fog a magyar nyelv hazánkbul kihalni, mikor a magyar parasztasszonyok deákul, görögül, franciául, vagy németül fognak tanulni és magyarul megszűnnek beszélni." Addig pedig, míg a jobbágyok magyarul szólnak, „az uraknak sem lehet a magyarságot elfelejteni«. — Van bátorsága továbbá kimondani A holmi Jelentésében, hogy „a magyar nyelvnek, tudománynak tekintetibe nincs Erdély, hanem csak egy magyar haza". Ez éppen annyira régi magyar kívánság, mint a francia anyanyelvű nemzetállam koncepciójának következménye. De Bessenyei tudatosan törekszik a felekezetekre-tépettséget is megszüntetni és az egységes magyar köznyelv kialakulását is elősegíteni. A kiművelt magyar nyelv nála így minden vonatkozásban az igazi nemzeti egység, az egységes modern nemzet létrejöttét egyengeti, megvalósulásában azt láthatóképpen reprezentálja. Bessenyei másik nagy vívmánya, hogy ő határozottan, elvszerűen, a felvilágosult fő igényével szembehelyezkedik a magyar kultúra elmaradott elemeivel, a szentírás-magyarázattal és a Corpus Juris-sal, az értelmetlenül szajkóztató iskolával, a műveletlenséget és alacsony ízlést továibbplántáló ponyvairodalommal, és újsággal akarja a nemzet elméjét tűzbe hozni. Ez az újság világi tudomány és művészet: „jó és tiszteletre érdemes hasznú tudományok" és a modern Európán iskolázott szépirodalom, vagy, még pontosabban, egyelőre az angolok, franciák és németek műveinek magyar nyelven való tolmácsolása, de mindenképpen világi, profánus irodalom természetesen magyar nyelven. A holmi egyes fejezeteiben megteremti Bessenyei a nálunk eladdig ismeretlen irodalmi kritikát és penna-csatára, vitatkozásra izgatja, nógatja a magyar írókat. — Szinte természetes, hogy nála jelenik meg először a modern és nem vallásos értelemben vett újító alakja, akit üldözhetnek bár a maradiság megrögzött hívei: „mindazonáltal csak kell mégis mindenütt olyanoknak lenni, kik magokat a közügyért ideig mocskoltassák és azokat szolgálják, kik abba hívek és ártatlanok". Bessenyei utóéletének, gondolatai további sorsának vizsgálata azt mutatja, hogy a kor maga sem látta másként, mint ez a töredékes gondolatsor ábrázolni igyekezett a tényeket: a kortársak és a közvetlen utódok nem egyedül Bessenyeit tekintették az új korszak kezdőjének, de még arra vonatkozólag is megoszlanak a vélemények, hogy kik és mikor indították meg a modern magyar irodalmat. A bőven kínálkozó anyagból csák egy adatot említek, egy kortársat hívok tanúságtételre, Baróti Szabó Dávidot, ki idősebb is Bessenyeinél, de túl is éli őt. Ráday Gedeonhoz írt költői levelében [72] 1788-ban előbb a nemzeti létet fenyegető elidegenedés hullámát panaszolja fel s azt az időt idézi, mikor népünknek megszűntétől kellett félnünk nemes nyelvünk sérelmei miatt. Majd egyszerre a megújulást festi: „Álljunk, Álljunk meg: gyönyörű szellő kezd 103