Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

HASZ PÉTER is elmarasztaló hangot üt meg a falusi iskolamesterek elszomorító társadalmi és gazdasági helyzetének láttán: ,,Soc helien az szegen iambor tanetoc ehel halnac, telhee , e tetlen neueket koltic, hog az o bereket keric. Ha nem szánt, kae e e , pal, nem elhet. Ebből immár e követkozik, hog a czep, kapa,, világi munka elvonssza a tanulastol a szegen tanetokat, oskolac e e e e meg szunec: Mert az ország juuedelme, fostbe, fosuensegbe, e Here, néma ebec, messezo pilisses baratokra, papokra, apatte e szakra, iatekra, tantszra, tekozlasra, hizelkodokre kel... lattiuk orszagonkba az Oskolac, tanetoc meg fogyassat..." (Válogatott praedfi'kációk, Debrecen: 1563.) A kulturális elmaradottság, az iskolázatlanság társadalmi okait feltáró megnyilatkozások különösen fontosak a magyar tanítási nyelv fejlődésének szempontjából is. Elsősorban azok az adatok forrásértéküek számunkra, amelyek a nép, a „deáke talan kosség", „a gubás auditorium" iskolai oktatásáról, annak elmaradott állapotáról ejtenek szót —. Amikor MIKOLAI HEGEDŰS JÁNOS kesereg „a nép iszszonyú tudatlansága" miatt, nem mulasztja el az elmaradottság társadalmi gyökereinek felfedését sem. Ugy látja, hogy e téren „a nép vezetőinek lelkiismeretlen nemtörődömségét" kell elmarasztalnia, mert pl. ia főrendeknek, „kiknek szertelen magok szolgáltatása miatt a mii Nemzetünkben minden rendek csak a magok javát keresik", nincs gondjuk a szegénységre kulturális téren sem. (Biblia tanúi: 1665.) Egészen nyíltan fogalmazza meg az elmarasztalást PATHAI ISTVÁN is: „...sem úri renden, sem polgári renden nem kezdenek találtatni, kik Scholákat epetenenek, mind chak ebekre, maga torkára uisel gondot." (Az Sakramentumokról: 1593.) A nép szószólói természetesen magyar nyelvű iskolákra gondolinak, kitetszik ez azokból a megnyilatkozásokból, amelyekben az iskolák tanítását, annak elmaradott formáját és tartalmát teszik pellengérre: . . . néha a tanító vétke, hogy a e nép tudatlan" (Nánási L. István, Szu Titka: 1670.), mert „nem találtatván jó Magyar Iskola mesterek, s oly Deákokra, kik magyarul jól nem tudtak szorult a magyar kösség, mely miatt a jó magyar gyermekek is, kik azoktul olvasni és írni tanultak, megfogyatkoztak és vétkeztek némely magyar szókban ..." (Illyés András: Keresztyéni Jóságos . .. 1688.) 307;