Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

2. Népünk legjobbjai szívesen tanultak volna. BEYTHE ISTe e VAN is erről tanúskodik: „ ... némelyek oromest tanulnának, e ha vóna kitul." (Az Zentök Fő Innepiről: 1584.) Amikor a lelkiismeretesebbek a külfölüí haladottabb állapotokkal is összehasonlítják a hazai helyzetet, kitör belőlük az óhaj: „Bár az mi nemzetünk is tudna olvasni, mint' más idegen helyeken még. chak az kis-dedek is jól olvasnak." (Felső-Bányai Mihály: A Leieknek Uti Költsége: 1651.) Az ijesztő analfabétizmus árnyékában volt bátorságuk az elmaradottság társadalmi Okaira is rámutatni: nincsenek isko Iáink, műveletlenek iskolamestereink, s a feudalizmus kulturálatlansága még azokat is a tétlenség mocsarába húzza le, akik tehetségesek, s az lenne a hivatásuk, hogy népük nevelői, tudósai legyenek. Erről acj szomorú képet MIKOLAI HEGEDŰS is: ,,... essék ki-fejezése panaszunknak a' Tudósok ellen is, akik többet tehettek volna, hogy sem sok híres emberek egyeb országokban, de ugyancsak úgy el-mulnak, valamit tudnak, a

r rosda ötte-meg sokaknál a' Szép Girákat ..(Biblia Tanúi. 1665.) Az anyanyelven való tanítás kiszélesítésének gondolatát is igen gyakran felvetik. Az általános tankötelezettség követelésének eszméjét is magában foglalja pl. ez a megnyilatkozás: „ ... született nyelvünkön (férfiúi és asszonyi nemen levő) minden rendeket kellene olvasásra tanítani, s abban kellene falun, varasan buzgani a Tanítóknak..." (Szathmárnémethi Mihály: Sz. Dávid iPsaltériuma: 1679.) 3. A magyar nyelven való oktatás, az írás-olvasás tanítás nagyobb méretű kiterjesztésének gondolatát felvetők külön is kímélik a nőnevelés fontosságát éppen az anyanyelvi nevelés területén. Két, számunkra is' igen értékes megnyilatkozásra hívjuk most fel a figyelmet. PEECHI LUKÁCS egyik szép könyvében annak az óhajnak is hangot adott, hogy ,,. .. legyenek közönséges tanuló helec, mint az egeb nemzetec között niluan látyuc, hogy szép munkakra tanítyác az leánzókat, méltó volna is hogy minden varásakban affele helec volnanac ... effele tanuló helecen pedig kivantatic, hogy az tanító asszonyállatoc az leanzókat, ha méltónac itelic lenni, oluoasni tanichac ..." (Az Keresztény Szüzeknek Tisztes Koszoroia: 1591.) Hasonló szellemben ír SZENCZI MOLNÁR ALBERT is, hivatkozik külföldi példákra, s vitatkozik azokkal, akik nem hivei a nőnevelésnek: „ . . . közrenden való asszonyi állatok is indíttassanak az frás oluasasnac tanulására, és leánzó gyermecz308;