Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

észre és fogják fel a bíráló, segíteni akaró célzatot. A bírálat adjon tanácsot és segítséget a hibák kiküszöbölésére. A bírálat és önbírálat eltorzulását jelenti, ha formális, öncélú, ha a hibák feltárása után nincs fejlődés, ha nem küszöbölik ki ia hibákat. Egyenesen szemben áll a marxista bíráló szellemmel a bírálat* ha rosszindulatú, s nem a segíteni akarás szándékából történik. * * * A bírálat és önbírálat társadalmi, politikai jelentőségéből nyilvánvalóan következik, hogy a kommunista nevelésnek nem lényegtelen feladatai közé tartozik a gyermekek helyes bírálóképességének fejlesztése. Természetesen^ hiba lenne a marxizmus klasszikusainak ide vonatkozó útmutatását vulgarizálni és minden további megkülönböztetés nélkül egyenes pedagógiai következtetéseket levonni azokból. Nyilvánvaló azonban, hogy a kommunista nevelésnek olyan aktív közösségi embereket keli nevelnie, akik a termelő munkába való bekapcsolódásuk után jól tudják alkalmazni a bírálat-önbírálat fegyverét is. Minthogy a bírálat-önbírálat fent idézett klasszikus megállapításait helytelen lenne mechanikusan alkalmazni a nevelésben, ezért a bírálat-önbírálat fogalma és nevelési jelentősége bizonyos tisztázásra szorul. Mindenekelőtt lényeges az, hogy a helyes közvélemény, a bírálat és önbírálat helyes érvényesülése £ tanulóközösség objektív fejlődését kell, hogy szolgálja. A nevelés folyamatában a pedagógus-kollektívának van vezető szerepe a helyes bírálat és önbírálat tervszerű kialakításában is. G. F. Szambrosz (Szovjetszkája Pedagógika, 1954. évf. 8. sz.) abból, hogy a kritika—önkritika nem specifikusan pedagógiai jelenség, hanem általános, társadalmi életünkben egészében meg kell nyilvánulnia, azt a következtetést vonja le, hpgy a bírálat-önbírálat kifejlesztése, kihasználása csak akkor lehetséges, ha az iskola szorosan, szervesen és valóságos kapcsolatban áll a szovjet társadaílommal, a szovjet valósággal. A bírálatra—önbírálatra nevelést csak az iskola sokoldalú tevékenységében lehet mint nevelési eszközt alkalmazni. Az iskola és az ifjúsági szervezet keretében érvényesülő bírálat-önbírálat tehát bizonyos specifikus sajátosságokkal rendelkezik. Alkalmazkodni kell a gyermekek életkorához, fejlettségéhez, az egy bizonyos életkorban megkövetelt magatartáshoz. Ebben áll a bírálat-önbírálat specifikus jellege a nevelés területén. Ennek következménye az, hogy az iskolában a bírálat-önbírálat kialakításában a pedagógus-kollektívának és az ifjúsági szervezetnek van vezető szerepe. A nevelésben kifejlesztendő és a nevelési folyamatban megvalósuló bírálat-önbírálat azonban alapvetőéi, céljában, perspektívájában és lényegében megegyezik a szocialista társadalomban megnyilvánuló bírálattal-önbírálattal. 90