Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Vajon Imre: Adatok a Felsőtárkányi-halastó faunájának ismeretéhez

VAJON IMRE főiskolai tanársegéd : ADATOK A FELSŐTÁRKÁNYI HALASTÓ FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ (Térképvázlattal és fényképpel) (Közlemény az Egri Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszékéről) A Felsőtárkányi-tóban (1. térképvázlat.) 1952-től aPkalmí, 1955-tŐl rendszeres gyűjtéseket és megfigyeléseket végeztem és párhuzamosan laboratóriumi kísérleteket is állítottam be. A toba betelepített pisztángfajok és ezzel együttjáró hasznos produkció problémájával kapcsolatban kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokkal kívánom a tó faunáját, illetve biocoenosisait feltárni. Előzetes közleményként számolok be az eddigi eredményekről. A fajokat részben a helyszínen, részben a laboratóriumban határoztam meg. Gyűjtéseim többi részének feldolgozása folyarrtatban van. A tó helyrajzi viszonyai és állatai A tavat ,az 50 m távolságban lévő Sziklaforrás táplálja A forrás Felsőtárkányfől ÉK-re közvetlenül a falu mellett a Nagyorom és Felsőtárkányi-orom DNy-i lejtőinek tövében triász mészkőből tör elő, tehát tipikus karsztforrás. BŐ vize erőteljesen buzog a felszínre. Hőmérséklete SCHRÉTER adatai szerint 1913. VII. 6-án 10° C, 1918. VIII. 24-én 11° C, 1950. VII. 26án 10,5° C. Mérésem szerint 1955. XI. 15-én 10,4° C, 1956. I. 10-én 8,2° C. Tehát télen, nyáron csaknem állandó hőmérsékletű. A Felsőtárkányi-tó tulajdonképpen keskeny földzátonnyal elrekesztett két részből álló mesterséges halastó. A nagyobbik rész kiterjedése kb. 1,5 kh. A vizsgálat erre az I. sz. tóra vonatkozik. Ez szűk lefolyással közvetlen kapcsolatban van a tőle 20 m-re lévő és valamivel mélyebben elhelyezkedő kisebb IL sz. tóval. Az utóbbinak vize jóformán néhány m-es folyás után csatlakozik a Barátréti patakhoz. A tó hőmérséklete 1952. X. 15-én 10,5° C. Alakja nem szabályos, de leginkább mégis ellipszisre emlékeztet. A tó közvetlen környékét hárs, (Tilia sp. L.), kőris, (Fraxinus sp L.), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) és juharfák, (Acer bp. L.), valamint bodza (Sambucus sp. L.) és veresgyűrű (Cornus, sanguines L.) teszik változatossá és széppé. 630;