Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek állatföldrajzához

egy téli pihenőre nem tért példányt, 1953. év telén (februártól májusig) pecíg az egri Vizesárok 22—31° C vizéből gyűjtöttünk többet. 1955. évi XIÍ. 20-án és 27-én +1 illetve —1° C léghőmérsékletnél a Házhelyrét forrás 8 illetve 6° C vizében viszonylag elég élénken mozgó- példányt figyeltem meg. A kecskebéka (Rana esculanta L. = R. esculanta forma typysa BDR.) a Bükk-hegység vizeiben elég gyakori. Az irodalomban csupán VÁSÁRHELYI említi, mint a Bükk-hegységben gyakori fajt, több termőhely közlésével. A. F. R. H. és FEHÉRVÁR Y—LáNGH nem szól róla. Tapasztalataim szerint a nagyobb 'fagyok beálltával az iszapba húzódik, és áprilisban ébred. Az egri melegvizekben azonban az egész esztendőt téli dermedtség nélkül tölti. Itt a melegvizekben a lárvák fejlődése sem tart 4 hónapig, hanem mintegy 3 héttel rövidebb idő alatt megy végbe. A kacagóbékával (Rana esculenta ridibunda PALLAS) eddig a Bükk-hegység területén csak az egri melegvizekben találkoztam, itt együtt él a kecskebékával. VÁSÁRHELYI a ga~ radnai halköltőnél lévő tavakból és a Iiámor i-tóbóí] 1939-ben több példányt gyűjtött. VÁSÁRHELYI néhány lelőhelyét említi a gyepi békának (Rana temporaria L.) is. Ezzel a fajjal eddg még nem találkoztam. A lábatlan gyík vagy törékeny kuszma (

Anguis fragiles L.) VÁSÁRHELYI szerint az egész Bükk-hegységben közönséges, több lelőhelyet is sorol fel. Más szakirodalom szerint a füves hegyoldalon, erdos-bokros helyeken mindenütt elterjedt. 1952 ben 8 esetben került a különböző gyűjtők kezébe, mégpedig Szarvaskőn, az Almár-völgyben, ;a Nagy-Egeden, ! 954-ben a, Garadna völgyéből (ezt, mint gyűjtőhelyet VÁSÁRHELYI is említi) júniusban egy fiatal és júliusban egy idősebb példány került elő. Ez a faj a Bükk-hegység laza talajú, mohával, vagy fűvel benőtt helyein könnyen megtalálja létfeltételeit. Itt a csupasz csiga-fajok, a 'földi giliszták és különféle szőrtelen hernyók világa is gazdag, tehát táplálkozásbiológiai feltételei ís kedvezők. 1952-ben, —• megfigyeléseim szerint —, október hó közepétől november elejéig vonultak az Anguis fragilis-ok téli pihenőre. A fali gyík (Lacerta (Podacris) muralis muralis L.) tulajdonképpen déleurópai és kisázsiai állat. Az irodalom szerint ezeken a helyeken mindenütt gyakori. Az újabb adatok alapján Közép-Európában is sok aráelja ismeretes A. F. R. H. és FEHÉR VÁRY—LÁNGH A. M. ,az állatnak sok elterjedési adatát sorol3

S Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 625