Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek állatföldrajzához

kásáit, a környezethez való viszonyát illetőleg csaknem telje­sen megegyezik a tarajos gőtével. VÁSÁRHELYI igen érdekes adatot közöl az alpesi gőte Triturus alpestris alpestris LAUR.) bükk-hegységi előfordulásá­ról. Gyűjtéseim során ezzel a fajjal még nem találkoztam. A vöröshasú unkát (Bombina bombina L.) nemcsak tavasz­szal, hanem nyáron át is vízben találjuk. Vizesárkokban, agyag­gödrök vizében, mocsaras helyeken, sőt a Bükk-hegységben a források vizében is gyakori. A szakirodalom szerint hazánkban mindenütt közönséges, és bár inkább síksági faj, a magasabb hegyekbe is felhúzódik. Rokona a sárgahasú unka (Bombina variegata variegata L.) a szakirodalom szerint sok helyről is­meretes (FEHÉRVÁRY—LÁNG A. M 1943.), egyenesen hegyvidéki faj (LOVASSY, ÚJHELYI, FAUNA REGNI HUN­GÁRIÁÉ). VÁSÁRHELYI a Bükk-hegységből nem említi. ÚJ­HELYI szerint pedig teljesen, hiányzik abból. Ezzel kapcsolat­ban jegyzem meg, hogy ezt a fajt Szeged határában is gyűj­töttem. A Bükk-hegységben pedig, eddig még nem találtam meg, az összes felkutatott vizekben csak a vöröshasú unkát tudtam kimutatni. Ha a két unka-faj életmódját és környezet­igényét egymással összehasonlítjuk, e tekintetben szinte semmi semi különbség nincs. Mindkét faj szeptemberben-októberben húzódik téli pihenőre a földbe, vagy trágyába. A Bombina bom­bina L. március elején, a B. variegata variegata L. pedig áp­rilisban ébred. Az előbbi júniusban, az utóbbi májusban párzik. Mindkettő tiszta vizekben, hegyi patakokban, de iszaposabb po­csolyákan is megél ési szaporodik. Csak annyi különbség mu­tatkozik közöttük, hogy a Bombina bombina optimuma a tiszta víz, míg a B. variegata variegata ia trágyáié-gödörben is sza­porodik. A téli merevségből való ébredés és párzás idő pedig azt mutatja, hogy a sárgahasú unka inkább hidegkedvelő (psyichrophill). Ez teszi érthetővé, hogy Középeurópában még 1800 m magasságig is felhatol. Mindezeket figyelembe véve semmiképpen sem tudom megmagyarázni, hogy a szakirodalom tanúsága szerint egyetlen kutató és magam sem találtam meg eddig a Bükk-hegységben a Bombina variegata variegata-t. Ez­zel kapcsolatban meg kell jegyeznem azt is, hogy 1954. év nya­rán a Bükk-hegységben az Ablakoskő-völgyet, amely szubal­pin jellegeket is mutat, átkutattam, de a sárgahasú unkát itt sem találtam meg. A Bükk-hegységben az unkafajok táplálékát képző rovarokban, pókokban, kisebb csigákban, gilisztákban nincs hiány, tehát az egyik legdöntőbb tényező megvan. Eset­leg a vizek savanyúsági vagy lúgossági, vagy más vegyi té­nyezői magyarázhatják meg a Bombina variegata variegata 623;

Next

/
Oldalképek
Tartalom